Fejezet: hatvanöt

Halihó!
Rejtvények érkeznek én meg örülök. Had kérdezzem meg; milyen az iskola első hete nálatok? Nálunk kriminális. Komolyan... még csak 4 napja járunk suliba, de már most kikészítettek az emberek.... :"D
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

 Zene, amit ajánlok (igaz nem szoktam, de most érdemes ezt hallgatni).

   (Macey Cowell)

   Lagzi… Hát a lagzi… Az egy lagzi… És őszintén? Szarra sem emlékszem. Annyi van, hogy Eddel beszélgettem, azt is tudom miről, de amit utána csináltunk Eddel, azt már nem tudom.

   - Ed Sheeren vagyok. Te pedig biztos Macey vagy, Harry barátom barátnője – jött oda hozzám egy vörös hajú srác; Ed Sheeren, ha úgy tetszik. – Harry már rengeteget mesélt rólad – kacsintott rám.
   - Mostanság már kevésbé hiszem, hogy a barátnője vagyok, de örvendek. Amúgy szeretem a zenédet – mosolyogtam rá.
   - Nem szeretnél lemenni a tóhoz? – kérdezte, hiszen a lagzit egy kis tó mellett tartották London külvárosában. Vállat vontam, majd belé karolva lementünk a partra.
   - Miért mondtad, hogy nem érzed magad Harry barátnőjének? – érdeklődött miután elhelyezkedtünk a fűben. Egy ideig még néztem a víz felszínéről visszaverődő napsugarakat, s kínos csend telepedett ránk.
   - Az utóbbi két napban még a telefonját sem veszi fel, ha hívom. Nem válaszol az üzeneteimre. Semmi életjelet nem mutat – sóhajtottam. – Amióta elment innen Londonból olyan, mintha haragudna rám valamiért.
   - Talán köze lehet valamilyen képhez rólad és egy fiúról – mondta oldalról rám sandítva. Rákaptam a tekintetemet, mire bocsánatkérő mosolyt villantott rám. – Nem rég megjelent a StarGuide legújabb száma, amiben, egy rejtvényben már úgy emlegetnek, mint volt barátnőt. Aztán egy internetes cikkben megjelenítették a képet rólad meg arról a gyerekről, aztán Harry kiakadt.
   - És persze nem gondolkodott. Nem gondolta, hogy esélyt kellene adnia nekem? Hogy megmagyarázzam? Nem, ő túl hülye ehhez – akadtam ki. Ed a hátamat simogatta, miközben vagy a dühtől vagy a csalódottságtól rázkódott a testem.

   - Macey, Harry keres telefonon – dugta be a fejét a fürdőszobába Ed, ahol én éppen émelyegtem. A kezembe helyezte a telefont, majd leült az ajtó tövébe. Hálás pillantást lövelltem felé, majd a fülemhez emeltem a telefont.
   - Beszélnünk kell – szólalt meg mély, bariton hangja a vonal túlsó végén. – Sajnálom…

   - Nem igazán szeretek lerészegedni, főleg nem fiúk miatt – csavartam le az üveg kupakját, majd két kicsit kortyoltam belőle. Elég erős volt, így összeráncoltam a homlokomat.
   - Énekelhetek, ha szeretnéd – ajánlotta fel Ed, majd Ő is kortyintott egyet.
   - Kérlek – terültem el a fűben.
   - I wanna be drunk when I wake up,on the right side of the wrong bed, and every excuse I made up, tell you thetruth I hate, what didn’t kill me, it never made me stronger at all.
   - Ennek hatalmas klipje van – markoltam bele a fűbe, majd kitéptem pár szálat, s végignéztem, ahogy az elcsépelt szálak visszahullnak eredeti helyüket, de már többet nem tartoznak úgy a földhöz, mint azelőtt.
   - Love will scar your makeup, lipsticks to me, so now I’ll maybe lean back there, I’m sat here, wishing I wassober, you know I’ll never hold you like I used to.

   - Ed ugye tudod, hogy a macskák nem beszélnek? - szúrtam közbe, mire felnevetett.

 

   - Mit sajnálsz? – szakadt ki belőlem. Nem tudom miért vagy hogyan tartottam ezt eddig magamban, de most kimondtam.
   - Tegnap este én… megkaptam az üzenetedet…

   - Rendben… Ed… én most telefonálni fogok – jelentettem ki holt biztosan, majd arrébb másztam, ami annyit jelentett, hogy ki az üres kádból (ugyanis miután megittunk két kortyot átmentünk anya és Joe házába, majd bekucorodtunk a fürdőbe.)
   - Csak csiná’d ami jó’ esik – mondta Ed a mosdó alól.
   - Hát persze – mondtam a telefonba. – Miért is vennéd fel megint – forgattam meg a szemeimet. – Elvileg a barátnőd vagyok és csak, hogy tudd, nem csaltalak meg. Nyomoromban nevettem azon a gyereken komolyan. Aztán közöltem vele, hogy… mit is? Ja, hogy nem akarok tőle semmit, mert téged szeretlek, faszfej.

   - És teljesen igazad van, de be kell, valljak valamit – mondta Harry.
   - Hallgatlak…