Fejezet: hetvenhárom

Sziasztok!
Tegnap az éjszaka kicsit hosszabbra sikerült, mint azt terveztük, így most itt ülök pizsamában, kócosan és hozom nektek a fejezetet. :D
Ma meg felvonulunk a Szüreti fesztiválon az iskolával. Hajajajajj...
Nem is hozom tovább a szót, biztos sokan vagytok, akik vártátok már Bradforot. ;)
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

 

   (Macey Cowell)

   Bradford nagyon-nagyon érdekes hely, de az a lényeg, hogy Zayn alapján pont ilyennek képzeltem el. Magas padkák, amiről gördeszkázó fiúk és görkorcsolyázó lányok ugratnak. A felnőttek többsége biciklivel jár dolgozni, ám nem maradnak el a városból az autók sem. Valamint hemzseg a hely a buszoktól. Ötpercenként gördülnek be egymás után a buszok, bár biztos vagyok benne, hogy nem ugyan oda mennek.
   „Otthon” csak Zayn anyukája és három testvére voltak, így az apukájával, majd valamikor máskor – ha jövök még Bradfordba – fogok találkozni.
   Az anyukája Patricia nagyon kedves asszony, de látszik rajta, hogy sokat dolgozik. Akárhogyan is próbálja takarni sminkkel, de látszanak a karikák a szemei alatt, a fáradt ráncok… mindenütt.
   Először a legidősebb testvér – Zayn nővére – mutatkozott be nekem. Ő Doniya.
   Aztán jött a 14 éves Waliyha. Ő a középső lánytestvér; Zayn húga.
   Majd végül a legkisebb Safaa. Talán neki volt a legkönnyebb neve. Ő 9 éves.

   Este a fellépés is nagyon simán ment, bár a Malik családból csak Doniya volt jelen. De mind a ketten bő egy órát töltöttünk közösen a szépítkezéssel. Nagyon kedves lány és aranyos is.
   Én egy zöldes-fehéres szoknyát vettem fel, amibe egy fekete felsőt tűrtem. De nem akármilyen felsőt. És nem a márkájára célzok. Ujjatlan volt, de nagyon szűk nyakú és a dekoltázstól a nyakig csipkéből volt.

  Doniya pedig egy fehér ruhát, aminek a szoknya része hátul térd alá, míg elöl kicsivel térd fölé ért. A derekán egy barna övvel viselte, s felvett még egy rózsaszínű kardigánt is, amit beletűrt az övbe.

   - Ti Harry-vel mióta ismeritek egymást? – jött be a szobámba éjjel Waliya. Álmosan törölgettem meg a szemeimet, majd automatikusan Harry után nyúltam volna, de akkor beugrott, hogy Patricia nem engedett minket egy szobában aludni.
   - Ez milyen kérdés Wali? – kérdeztem az álmosságtól rekedt hangon, majd felültem.
   - Mit éreztél, amikor először megláttad? – ült le az ágy végébe a lány. Tisztán értettem először is a kérdést, de most próbáltam kerülni a megismerkedés témát.
   - Amikor először megláttam egy kissé beképzelt srácnak gondoltam, aztán mivel muszáj volt egyre többet találkoznunk a táncpróbák miatt – mit nem is igazán bántam – egyre jobban megismert, kiismertem őt. Tudtam hol csiklandós, mikor mélyül a hangja és mikor magas. Tudtam milyen, amikor zavarban van és, hogy milyen a nevetése. Esténkét, amikor nem tudtam elaludni az Ő hangjára ringattam magam álomba; énekére vagy nevetésére, vagy csak simán felidéztem egy beszélgetésünket, de persze nem gondoltam, hogy szerelmes lennék vagy ilyesmi. Ilyet még nem éreztem, így gondoltam ez az az érzés, amikor az ember kap egy új barátot. Kedveltem persze. Tetszeni is tetszett, de csak akkor jöttem rá mit is éreztem igazán, amikor már késő volt.
   - Van egy fiú – bökte ki végül. – Dorian Klein. Tizenöt éves és mostanában sok időt töltünk együtt… mármint nem együtt-együtt, hanem egy csomóan, de Ő is ott van és én is – hadarta el. Nagyon kellett figyelnem így hajnalban, hogy megértsem. – De sokat beszélgetünk messenger-en keresztül is. És tegnap például kameráztunk is, mert mind a ketten lusták voltunk gépelni.
   - Milyen közös témáitok vannak? Közös érdeklődési kör? Hobbi?
   - Mindketten imádunk rajzolni – milyen meglepő. Zayn is imád; a húga is. – És Ő is szereti a One Night Only-t meg a The Pretty Reckless-t. Ő is szeret olvasni; főleg horrorisztikus krimiket és ski-fiket, mint én. És van egy zöld hajtincse a tarkójánál és egy sárga a füle mögött. Ez a két kedvenc színem. És Ő sem szereti az Alkonyatot, inkább a True Blood-ot nézi,épp mint én.
   - Kinézetre hasonlítotok? – vontam fel a szemöldökömet.
   - Tegnap ugyanolyan Green Day-es póló volt rajtunk, meg koptatott farmer és strandpapucs. Az ő ezüst nyakláncán egy olyan gyűrű van, amit a nagymamájától kapott, annak halála előtt pár nappal. Az én arany láncomon pedig egy – a bácsikámtól kapott (régen kapott) – gyűrű függ. És Ő is imádja a kiskutyákat meg a cicákat, mint én. Van egy Lusta nevű cicája és egy Energia nevű Labradorja.
   - Szerintem megpróbálhatnád – mosolyogtam rá. Megölelt, majd elviharzott a szobájába – teszem azt – aludni. Így én is visszadőltem a a párnák közé, majd a hasamon összefontam az ujjaimat. S gondolatban felkészültem a holnapi Holmes Chapell-i találkozásra.