Fejezet: hetven

Sziasztok!
Ma hosszú napom lesz!
Most estem haza aztán neki kell állnom írnom... Huh. Szurkoljatok, hogy ma mindennel végezzek.♥
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

 

   (Macey Cowell)

   - Meg akarod kérni anya kezét? – kérdeztem döbbenten, suttogva. Aprót bólintott. – Amúgy szép a gyűrű – fűztem hozzá, majd visszamentem a nappaliba. – Mit csináltok?
   - Szia, Izabella – ironizált Louis, majd lehuppantam mellé a kanapéra, s az ölébe dobtam fáradt lábaimat.
   - Bocs Ferb, de Pheneas-t kell választanom – nevettem fel. Harry nagyokat pislogva nézett rám. – Az te vagy Bongyor.
   - Így már minden világos – vigyorgott rám. – Amúgy meg az esküvői videót nézzük – erre a mondatra felkaptam a fejemet. Összedörzsöltem a tenyereimet és belemélyedtem a Részeg vidékiek vadonatúj epizódjába.

   Patrick elesett. Itt tartottunk a videóban. Először még csak röhögött rajta, majd mikor észrevette, hogy nincs senki a közelében, elkezdett ordítozni, hogy segítség, segítség.
   Aztán Rick átbukfencezett az egyik asztalon, majd pár centire az egyik széktől a földre esett.
   Majd azt is láttam, ahogy Cassie apja pisil egy bokorban és minden arra járónak üvölti, hogy mit bámulnak, majd a felesége és Cassie rángatják fel rá a nadrágot.
   Aztán látom magam és Edet, ahogy a tó partján beszélgetünk. A térdeimet ölelem, míg Ed kacsázni próbál a vízen. Hirtelen rám közelítenek, majd Ed felé kaptam a fejemet s kesernyés mosollyal koronáztam meg a nyomorult képet.
   Aztán jött a menyasszony tánc, meg egyéb részeg tántorgások.
   A legviccesebb és legfélelmetesebb rész az volt, amikor Patrick belevigyorgott a kamerába… Hát az első foga hiányzott. Egyszerre sírtam a félelemtől és a nevetéstől is.

   - Ez a te szobád? – kérdezte Harry mikor beinvitáltam a közös alvóhelyünkre. A fiúk a vendégszobában aludtak, ami jó, mert Joe már nem ott alszik, hanem anyuval.
   - Nem értem miért olyan nagy szám ez – mondtam zavarodottan. – Jártál már a Holmes Chappel-i szobámban is. Ez most miért olyan nagy szám?
   - Mert most először járok a szobádban a fiúdként – mondta zavartan Harry és alaposan körül szemlélkedett a szobámban.
   Megnézte a falamon függő képeket, amiket még tavaly nyáron csináltunk páran; Cassie, Patrick, Brandon és én. Cassie-vel mindenféle pózokban álltunk. Volt olyan, hogy Cassie kézen állt, míg én csak feküdtem és támasztottam őt. Vagy Patrick fényképezte, míg egymást vízibombákkal és locsolócsővel támadjuk. Vagy amikor röplabdáztunk Brandonék aprócska kertjében, háló nélkül és Brandon nővére kölcsönzött nekem bikinit.
   És ekkor eszembe jutott egy személy, aki bár az összes képről hiányzik mégsem láttam az esküvőn. Miranda. Cassie ikertestvére, akivel sosem ápoltam túl jó viszonyt. Vajon hol van?
   - Anyu – mentem le a konyhába Harry-t ott hagyva a szobámban. – Miranda hol van? Nem volt itt… egész nyáron.
   - Miranda… szóval kicsim ez elég nehéz, de… - meghalt? – Japánba utazott a nagyanyjáékkal. Egész nyárra. Úgy hallottam nem nagyon érdekelte az esküvő meg a baba. Lehet, hogy ott marad a nagyszüleinél, Rióban és oda fog járni iskolába.
   - Nekem nem fog túlzottan hiányozni – jegyeztem meg halkan, majd visszamentem Harry-hez, aki most az apuról készült hatalmas képet nézte, ami a plafonomon volt, pont az ágyam fölött.
   - Hiányzik? Mármint, hogy minden lefekvés előtt rá tudj nézni? – ült fel az ágyban.
   - Minden lefekvés előtt felidézem egy vele közös emlékem, így kevésbé nehéz a hiánya. De amikor megölelsz könnyebb – bújok hozzá, majd megpuszilja a fejem búbját.