Fejezet: hetvenkettő

Ma virulok. :)
Megszereztem az első német jegyemet ebben az évben; 5-öst.
Valamint ma gitároztam egy picit.
És... megyek este Tóth Gabi koncertre! :D
Figyeljetek gyerekek, ma elvileg 7-kor LWWY klippremier a Music Channel-en. :)
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

 

   (Macey Cowell)

   - Hiányozni fogsz! Hiányozni fogsz! … fogszfogszfogsz! – visszhangozta anya a fejemben, pedig még ott állt velem szemben, de egyszer elmondta és az óta visszhangzik a fejemben. Gyorsan megráztam a fejem.
   - Te is – nyögtem ki, majd megöleltem. Joe felé vetettem egy apró pillantást, s beszálltam a fiúk buszába. Mikor Niall (az utolsó) is beszállt megjelentek a sikítozó, rohanó, síró rajongók, akik háromsaroknyit futottak a busz után.

   - Minden rendben van? – ölelt át Harry. Ránéztem a tükörképemre; mögöttem ott állt ő is. Tudtam, hogy az alakom és az arcom csak egy apró gondom a sok közül, de még is zavart.
   - Miért szeretsz te engem? – fordultam felé. Láttam,hogy alaposan megleptem a kérdésemmel, de nem kellett noszogatni; válaszolt rá.
   - Mert szép vagy, gyönyörű, okos, vadító, mesés, kedves, jószívű – nyomatékosította minden szavát egy puszival az arcomra.
   - Ezek csak nagyjából a sablonos jelzők szinonimái – suttogtam letörten. Megsimogatta az arcomat, s leguggolt, hogy jól lássam.
   - Akkor mond, te miért szeretsz? – kérdezte tőlem.
   - Mert mikor én egyedül voltam, te akkor is éreztetted velem, hogy van egy barátom, akire bármikor számíthatok.
   - És a helyes arcom? – húzogatta a szemöldökét, mire elmosolyodtam.
   - Az is közre játszott – nevettem el magam.
   - Figyelj, ha bármi máskor nem azt a lányt látod a tükörben, akit én, szólj és elzavarom – húzta ki magát és magához húzott, hogy megöleljen.
   - Hogyan? – kérdeztem. Ő csak széles vigyorra húzta ajkait, majd megcsókolt. – Mondjuk így? – kérdeztem a csók után. Megvonta a vállát egy mosoly kíséretében, majd felkapott az ölébe egy új csók kezdeményezésének kíséretében. Bevitt a szobába és óvatosan lerakott az ágyunkra. A miénkre.

   Megérkeztünk Doncasterbe, vagy, ahogy Louis mondja Doncasta. Louis-éknál fogunk megszállni. Na igen! Ott, ahol engem nem ismer senki…
   - Szia – ölelt magához egy középkorú nő. Nagyon csinos volt; bizonyára ő Louis anyukája. – A nevem Johanna Lewis, de szólíts Jay-nek kérlek.
   - Macey Cowell vagyok – mosolyogtam rá kedvesen.
   - Mark Tomlinson vagyok – fogott velem kezet. Akkor Ő Louis apukája? Nem igazán hasonlítanak egymásra. – Louis nevelő apja vagyok.
   - Én pedig Macey Cowell. Örülök, hogy megismerhettelek – ráztam meg a kezét.
   Utána – valószínűleg – nagysági sorrendben jöttem a lányok; Louis mind a négy (!) húga.
   Először jött Lottie; aki tizennégy éves. Nagyon szép.
   Aztán Fizzy, aki tizenkettő.
   Majd az ikrek Daisy és Phoebe, akik nyolc évesek.
   Ez az egész család nagyon édes.

   A koncert után a backstage-ben Louis és Harry produkálták magukat a Tomlinson családnak. Ahogy leértek a színpadról egymás karjaiba borultak és egymást taperolták.
   Harry hirtelen bele marakolt Louis seggébe (amit megjegyeznék, hogy jó nagy), mire Lou felkiáltott.
   - Hé, gyengébben!
   - Hogyan lehetnék én igazán gyengéd, amikor a feneked az én igazi gyengém? – kérdezte Harry.

   - Hé… Louis – lopóztam át éjjel Louis szobájába. Harry és én a vendégszobában aludtunk, míg a maradék két fiú a nappaliban. Ja és Louis a saját szobájában aludt. – Hogy lehet, hogy Markkal ugyanaz a vezetéknevetek mégis Ő a nevelőapád.
   - Apa és anya szakítottak, mikor kicsi voltam, aztán anya összejött Markkal, így megváltoztattuk a vezetéknevemet, utána születtek a lányok – motyogta fáradtan. – Tavaly anya és apa elváltak.
   - Tudom milyen érzés – simogattam meg a karját.
   - Honnan? – csattant fel. – Te Cowell vagy tö… a francba – jutott eszébe az igazság. A szememből kicsordult egy könnycsepp, de mégis rámosolyogtam. – Nagyon sajnálom – ölelt magához.
   - Semmi gond – szorítottam magamhoz.