Fejezet: tizenhat

Halihó!
A tegnapi nap egy kicsit lefárasztott, tehát itt most nem tudok ódákat zengeni meg minden...
Csak annyit, hogy új szereplő tűnik fel benne, akinek az elkövetkező kb. 3-4 fejezetben fontosabb szerepe lesz. Oldalt láthattok róla képet. ^^
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Útban Párizsba. El sem hiszem, hogy Párizsban fognak koncertezni a fiúk és egy hetet maradunk ott! Ez egy álom.
   Igaz, ami igaz, amikor komppal átkeltünk a valamilyen – dunsztom sincs milyen – tengeren kicsit elfogott a Titanic hangulat, így arra a napra bezárkóztam a szobánkba. No, meg a tengeri betegség… Hogy nekem miért van mindig mindenféle bajom?
   - Gyógyszer? – lépett mellém Simon, mire felmutattam neki az immáron üres levelet.
   - Bevéve.

   - Bonjour beauté – ott álltunk Párizs utcáin, amikor ez a fiú leszólított. Éppen az Eiffel-tornyot csodáltuk, amikor odaszólt nekünk (nekem?) a festővászna mögül. - Vous n'êtes pas d'ici ou /Te nem idevalósi vagy/.
   - Vous demandez ou dire /Kérdezed vagy mondod/ ? – kérdeztem vissza. négy évig tanultam franciául, de elég sok nehézséget okoz nekem a nyelv.
   - Je vous entends. Accent anglais est /Hallom. Angol akcentusod van/ - mosolygott a rejtélyes, francia idegen. Felállt és levette a barettjét.
   - Parlez-vous anglais /Beszélsz angolul/ ? – ragadtam meg az első kiskaput. Bármit csak ne keljen franciául bájolognom.
   - Un peu /Egy kicsit/ - rántotta meg a vállát. Fellélegeztem, majd angolul kezdtem volna folytatni, ha tudtam volna miről.
   - Mit nem tudotok hol van ? – hajoltam oda bácsikámhoz.
   - A Paris Lerux Aréna.
   - Nem tudod, hogy merre találjuk a Paris Lerux Arénát ? – kérdeztem az idegen francia fiútól, akinek még a nevét sem tudtam. – Ööö...
   - René vagyok – hajolt meg előttem egy picit, majd a kezemet kezei közé véve, apró csókot nyomott rá. – René Le Pfranc.
   - Örülök – mosolyogtam rá pironkodva. – Macey vagyok. Macey Cowell.

     (Harry Styles)

     Amikor Macey-t leszólította az a francia cicafiú azt hittem agyvérzést kapok. Értettem mit beszélgetnek, mert folyékonyan beszélek franciául, de legszívesebben kitéptem volna a nyelvét annak a cicafiúnak.
   Főleg, amikor kezet csókolt neki. Visszafolytott levegővel figyeltem, ahogy aza Rőnné nyalogatja Macey kezét. Vagy most nekiugrok vagy felrúgom az Eiffel-tornyot.
   - Ők itt… - fordult felénk Macey, de nyálas természetű csigazabálókám a vállára teszi a kezét és végig simít a karján.
   - Tudom kik ők, beauté – mondta lágyan. De lehánynám. – Gyertek utánam.

   - Ez lenne itt a Lerux – állt meg egy óriási csarnok előtt. – Nekem ide nincs bejárhatóságom, úgyhogy viszlát. Remélem, még találkozunk beauté.
   - Én is – mosolygott vissza Macey.

   (Macey Cowell)

   A koncertre egy testhez simuló fehér ruhát vettem fel, amin lilás pici virágok voltak, a háta pedig mély kivágású volt. 

 
   A koncert ugyanabban a mederben folyt végig, semmi új nem történt.
   A helyben lévő dedikálás után fáradtan igyekeztünk vissza a szállodába, ám amint kitettük a lábunkat az arénából egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
   - Bonjour à nouveau beauté /Helló ismét gyönyörűség/ - mondta René. Hanyagul az épület falának dőlt; sötétvörös barettet, fekete öltönyt, fehér inget, farmert és sportcipőt viselt.
   - René – köszöntöttem vidáman. – Te meg mit keresel itt? – Átverekedtem magam a tömegen, majd odaléptem elé; ő kezet csókolt nekem.
   - Szeretnélek elhívni egy… izé… sétálni – mondta zavartan, de egy bizonyos mosoly még mindig az arcán bujkált. Olyan aranyosan mondta ki a szavakat francia akcentussal.
   - Felőlem rendben van – mosolyogtam -, de előtte (ha nem bánnád) átöltöznék valami… kevésbé kihívóba.
   - Rendben. Itt megvárlak – mosolygott
   A többiek után siettem, majd felmentünk a szobáinkban. A Hotel Ritz Paris-ban szálltunk meg és mindenkinek külön szobája volt.
   Felvettem egy zöldes-barna pólót, egy fekete nadrágot és egy lapos talpú világosbarna balerinacipőt, de tekintve arra, hogy már majdnem teljesen sötét van és hideg, magamra kaptam egy barna bőrdzsekit is.