Fejezet: tizenöt

Helló!
Jelentem mostantól kéthetente szombatonként teszek fel új kinézetet, ezt szavazta meg a közönség. :3
Illetve kiírtam még egy szavazást, a régi eredménye az volt, hogy akarjátok olvasni a novellákat. A verseny lezárása után kiteszem az összeset a belső blogomra: http://iixel.blogspot.com/
Puszi: Alexa L. Wozde xx
P.S.:  Az ebben a fejezetben szereplő e-mail címek nem valósak. ^^

♔

   (Macey Cowell)

   Még nem volt ilyen álmom. Olyan, amiben visszamegyek az időben. Ezekre a pillanatokra sokszor visszagondolok, de álomképként még sohasem láttam őket. Mégis jólesett, hogy egyszer mélyen tudat alól jönnek.

   - Takarítást kérek a kassza mögé – poénkodott velem Harry, mire belebokszoltam egyet a vállába.
   - Nagyon vicces kedvedben vagy ma – kaptam fel a felmosórongyot a sarokból, majd feltöröltem a Harry által kiöntött löttyöt a padlóról. Egy hónapja kezdtünk barátkozni, és körül belül két hete dolgozunk ebben a pékségben.
   - Megosztjuk a munkát vagy nem? Én vonzom a vendégeket, te meg csinálod a többit – vigyorgott rám millió wattos mosolyával.
   - Harry megoszt, de nem sikerül uralkodnia, mert elég szarul csinálja – kuncogtam fel.
   - Ne bántsd azt, aki idősebb nálad – mutatta fel a mutatóujját, majd felém bökött.
   - Hat hónappal – vetettem rá egy lapos pillantást.
   - Az egy fél év! – mutogatott tárgyilagosan.
   - Te meg ebben az estben ne feleselj azzal, aki táncolni tanít.
   - Bocsánat mama.
   - Édes kisfiam te napról napra hülyébb leszel – vágtam hozzá a rongyot, mire a képembe dobott egy marék lisztet.
   - Jó napot! – lépett be az testnevelés tanárnőnk a pékségbe. Azonnal haptákba vágtuk magunkat, majd a tanárnő ujját az állára téve válogatott az üveg mögött lévő szebbnél-szebb péksütemények közül.
   - Szép jó napot, Mrs. Cortney – jó pofizott Harry. – Szabad megjegyeznem, hogy nagyon csinos ma?
   - Nem, de szép próbálkozás volt Styles – vágta vissza vicsorogva Debella Dia – csúfnév -, mire lerogytam a pult mögé és csendesen fuldokoltam a röhögéstől. 

   Az álmaimban az volt érdekes még, hogy nem ugyanabból az időből valók. Itt nem századok közti ugrálást értettem, hanem napok, hetek vagy hónapok.

   - Tényleg nagyon jó hangod van Harry – tapsoltam meg random táncpartneremet.
   - Köszönöm, nagyon köszönöm – vetődött le mellém a babzsák fotelbe. A garázsunkban voltunk, mivel apa dolgozott, így a kocsit elvitte a garázs üres volt és táncolásra alkalmas.
   - Nem gondolkodtál azon, hogy elindulsz valamilyen tévés műsorban? – néztem fel rá, pontosabban bele azokba a szép zöld szemeibe.
   - Jersey Shore? De őszintén szólva megfordult a fejemben, de nem hinném, hogy…
   - Fogd be! – kiabáltam és megütöttem egy az épp kezembe akadó pokróccal. – Tehetségkutatóra gondoltam.
   - Gondoltam rá, de nem hinném, hogy elég jó lennék hozzá – húzta el a száját.

   Címzett: x_factor10@factor.uk
   Feladó: maceyc@yahoo.com
   Téma: nevezés

   Üdv!
   Szeretném benevezni egy barátomat a 2010-es X-Factorba. A neve Harry Edward Styles, tizenhat éves és csodálatos hangja van.
   Telefonszáma: ...
   Kérem ne említsék meg a nevemet, amikor felhívják!

   (Harry Styles)

   Fáradtan dőltem bele az ágyamba és azonnal elraboltak az álmok. Mint máskor is most is azzal a pillanattal álmodtam, ami megváltoztatta az életemet.

   - Halló? – szóltam bele bizonytalanul a telefonomba az Ismeretlen szám láttán.
   - Üdv. Harry Edward Styles-szal beszélek? – kérdezte egy férfi.
   - Igen, miben segíthetek? – Csak fő az illedelmesség, még akkor is, ha öblítőt vagy építési telket akarnak eladni.
   - A brit X-Factor válogatójával kapcsolatban keressük magát, pontosabban a dátummal kapcsolatban. Augusztus hatodikától kilencedikéig lehet jönni a londoni Lake Arénába.
   - Mi? De én… Ki? – dadogtam. Sokkot kaptam. Hirtelen nem tudtam hol vagyok.
   - Reméljük még viszont látjuk. Viszont hallásra!