Fejezet: tizennégy

Helló!
Igazából tegnap nem volt meccs, de edzés volt és hullafáradt voltam... Nem mentegetőzök. :))
Eddig két pályaművet kaptam meg a tizenegyből. Úgy bizony. :D Nagyon örülök neki. Azt találtuk ki Noricii-vel, aki segédkezik egy picit, hogy legyen különdíj is. Két különdíjat fogok "átadni".
1. különdíj az eredetiségért: oklevél és meglepetés.
2. különdíj a fogalmazásért: oklevél és meglepetés.
Sok sikert!
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Harry Styles)

   Libasorban léptünk be az öltözőnkbe, ahol Macey már átöltözve feküdt, félig ülve a nagy kanapén. Egy szürke kopott Starbucks-os pulcsit, szürke kardigánt és szürke melegítőalsót viselt. A haja kócosan omlott a vállára és a homlokán látszott egy seb.

   - Mit mondott az orvos? – lépett mellé Simon. Aggodalmas tekintettel nézett fel rá Macey, majd apró összekavarodott gesztusokkal próbálta a tudtára adni, hogy nem akarja, elmondani neki vagy előttünk nem akarja elmondani. Végül Macey feladta és halkan, de megszólalt:
   - Elfelejtettem bevenni a gyógyszereimet.
   - Dili bogyók? – próbálta elviccelni a dolgot Louis, de most senki sem nevetett.
   - Nem – rázta meg a fejét a lány, aki a kanapén fekve ült. – Én… ő…
   - Macey vérszegény és vashiányos – mondta ki helyette Simon. Macey-n egy megkönnyebbült, de zavart ábrázat került, miközben a hasát tanulmányozta.
   - Az uborka pedig még jobban kihozza ezeket a… szédüléseket és hasonló kellemetlen mellékhatásokat, így nem ehetek azt sem – mondta csendesen Macey.
   - Mi történt a fejeddel? – léptem egyet közelebb, de Niall visszahúzott.
   - Amikor mentem átöltözni megszédültem és lefejeltem az ágyat – kapargatta a ragtapaszt, mire Simon lefogta a kezét.
   - Mennünk kellene a szállodába –köszörülte meg a torkát az eddig némán álldogáló Paul.
   - És Macey? – nézett ránk megütközve Zayn.
   - Gólya viszi a fiát? – csillant fel Louis szeme, mire Macey felnevetett.
   - Melyik szobába vigyük Simon? – kérdezte Liam és odalépett a kanapé egyik oldalára, míg Zayn a másikra.
   - Tekintve, hogy az egy személyesbe egészség ügyi okok miatt nem engedem, valamint Harry-vel sem mehet egy szobába. És én meglennék az egyágyasban –elmélkedett Simon, de Niall megszakította.
   - Majd lesz velem a két ágyasban – mondta a szőkeség.
   - Nekem jó – szólalt meg rekedtes hangon Macey.

   (Macey Cowell)

   - Niall kérlek, igyekezz már a fürdéssel, mert befogok pisilni – kopogtattam a fürdőszoba ajtaján.
   - Nem megmondtam, hogy maradj fekve? – lépett ki, mire én gyorsan befutottam.
   - És ágytálat mikor kapok? – kérdeztem pimaszkodva, mikor kiléptem a fürdőből. Visszafeküdtem az ágyamba, majd Niall is a sajátjába, amit tulajdonképpen két darab méretes éjjeliszekrény választott el egymástól, majd a szőke fiú bekapcsolta a tévét, ahol éppen a Sztár Születik ment. Az egyik kedvenc filmem, így megkértem Niall-t, hogy ne kapcsolja el.

   - Macey – szólongatott Niall hajnali kettőt környékén. – Felébresztettelek?
   - Nem – nyugtattam meg. – Fáj egy kicsit a fejem és nem bírok aludni.
   - Én sem – mondta, majd mocorgott egy kicsit. A hátamra fordultam és úgy láttam, hogy felkelt.
   - Akkor mit csináljunk? – ültem fel, míg ő leült velem szemben.

   - Beszélgessünk – rántotta meg a vállát.
   Én meséltem neki magamról, míg Ő is mesélt nekem magáról. Megtudtam, hogy valójában ír származású és, hogy a fiúk emiatt sokszor csesztetik. Van két testvére és, hogy imád enni, bár ezt nem volt nehéz kitalálni.
   - És van most valaki lány az életedben? – húzogattam a szemöldököm.
   - Igazából van egy lány. Egy nagyon különleges lány – kezdte el fixírozni a lepedőjét. – Csak tudod… Ő Írországban lakik, és bár mindennap beszélünk telefonon, nagyon ritkán találkozunk. Kisgyerekkorom óta szomszédok voltunk és mindig együtt játszottunk. Ő vette rá anyát, hogy nevezzen be engem az X-Factorba. De csak akkor látom, ha hazautazom, vagy Ő éppen Londonban van egy rokonánál és én is valami csoda folytán Londonban vagyok.
   - Szereted? – tettem fel a leghülyébb kérdést. – Persze, hogy szereted.
   - Igen, azt hiszem – bólintott. – De én csak azt tudom, hogy én mit érzek, azt nem, hogy ő mit érez.
   - Én tudom – mondtam hirtelen, majd mikor furcsán kezdett nézni rám kijavítottam magam. – Mármint sejtem. Örül annak, hogy elmentél abba a tehetségkutatóba és végre valóra vált az álmod, de attól még hiányzol neki és biztos vagyok benne, hogy szeret téged, de olyan keveset találkoztatok, hogy azt sem tudja hirtelenjében, hogy pontosan mit is érez. Amikor majd ismét találkoztok valószínűleg pillangók fognak röpködni a gyomrában attól, hogy ismét láthat téged és…
   - Ugye most nem magadról és Harry-ről beszélsz? – nevetett fel Niall.
   - Nem, természetesen nem – tagadtam. Az tény, hogy arról beszéltem, de azért annyira nem feltűnően.