Fejezet: három

Sziasztok csibék!:)♥
Remélem észrevettétek, hogy minden fejezet elejére igyekszem hozzá illő képet kitenni. Nos a mostani részhez ennél találóbbat nem találtam... :)
Imádlak titeket és köszönöm a 39 rendszeres olvasót és rendesen meglepődtem, amikor 42 love-ot kaptam a második fejezetre, holott nincs is annyi rendszerese a blognak. Köszönöm nektek!♥
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Harry azért még inkább nyújtotta a kezét, hogy fogadjam el.
   - Azt hiszem emlékszem még a táncmozdulatokra – vakargatta meg a tarkóját, majd féloldalas mosolyt vetett rám.
   - Inkább kihagynám – húzódtam hátrébb. – A lábamat hetekig kezelni kellett, mert te az elefánt tappancskáiddal folyton rám tapostál – nevettem fel, mire visszahúzta a kezét.
   - Honnan ismered az én szerelmemet? – ölelte át Harry-t Louis, majd a vállára helyezte az állát.
   - Egy évig osztálytársak voltunk – nevettem fel kínosan. – De Harry… régebben te voltál a suli szívtiprója, most meg a fiúbarátoddal fogadsz szüzességi fogadalmat?
   - Miből gondolod, hogy még azok vagyunk? – lépett egyet felém Harry magával rántva Louis-t. Én reflexből hátráltam, így Simon bácsikám háta mögé kerültem.
   - Én inkább bemennék, mert még a végén bajok lesznek itt – menekültem be.
   - Hozz kaját – kiabált utánam Niall.
   - Pincérnőnek nézek ki? – fordultam meg, mikor már az ajtóban álltam.
   - Most, hogy így kérdezted… - kiabált Harry, mire felmutattam a nemzetközi szeretet szimbólumot: a középső ujjamat.

   Nem sokkal később két zacskó chipsszel léptem ki a házból. Hát nem kellett volna…
   - Kapd már be légy olyan szíves – kiabálta Harry valakinek.
   - Na vedd elő – állt fel Zayn a hintaágyról. Harry is követte a mozdulatát, majd a nadrágja cipzárjához nyúlt és lehúzta, mire én a chipses zacskókat a szemem elé kaptam.
   - Baszd meg Harry – ordítottam. – A vetkőzési hajlamodat még mindig nem nőtted ki?
   - Miről tudsz te? – jött oda hozzám Louis, majd készségesen odavezetett a többiekhez, mert a zacskók még mindig az arcom előtt voltak.
   - Nézhetsz már kiéltem magamat erre az órára – nevetett Harry, majd letettem Niall mellé a kaját, aki azonnal rávetette magát.
   - Akkor beállítom a stoppert – mosolyogtam ártatlanul. – Amúgy az a sztori úgy volt, hogy tesink volt és hát ugye ott előtte meg külön öltözőben öltözünk. Előbb belógtunk, így volt még vagy negyed óránk vissza a szünetből, rövid nadrágokban, meg minden. A tesiteremben, ami nagy volt. A fiúk…
   Harry a számra tapasztotta a kezét.
   - Ezt nem kell elmesélned. Ma is álmodom azzal az ominózus tíz perccel – morogta, de mit sem törődve vele folytattam.
   - Tehát a fiúk kitalálták, hogy kellene valami „akcióval” feldobni a szünetet. Mi néhányan – lányok – elvonultunk félre, mert nem nagyon érdekelt minket a sok barom baromkodása, de egy hatalmas sikításra mindannyian felfigyeltünk. Mikor odamentünk… - álltam meg egy pillanatra és átváltottam az arckifejezésemet komolyra – azt láttuk, hogy Harry leejtett egy lányt, aki körül egy óriási vértócsa volt. Harry pedig bánatában levetkőzött.
   A többiek mind eltátották a szájukat és döbbentek néztek hol engem, hol Harry-t.
   - Csak vicc volt – nevettem fel, mire fellélegeztek. – Tehát nagy sikítás. Odarohantunk és csak annyit láttunk, hogy Harry-n nincsen gatya. Ugyanis azt játszották ki tud előbb elérni seggen csúszva egyik helyről a másikra és Harry-ről valahogyan leszedték a gatyát. Mindkettőt, így ott állt egy szál seggben és futott a fiúk után, hogy adják vissza neki a gatyáját – röhögtem. Louis mellettem felvisított, Harry pedig a tenyerébe temetett arccal röhögött saját magán. Még Simon is nevetett.