Fejezet: negyvennyolc

Itt vagyok!
Biankának üzenem, hogy picit túlcsúsztam azzal a fél órával... >.< de itt van az új rész.
És reklámozódok. Írtam egy novellát egy versenyre és szavazhattok a novellákra. Itt az enyém: http://versenyekblogja2.blogspot.hu/2012/07/1novella.html
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Este már Bukarestben leszünk, ahol majd egy szállodában szállunk meg. A fiúk holnap koncertet adnak és dedikálnak egész este, majd holnap után bálba megyünk.
   BÁLBA!
   Nem buliba, csak semmi rongyrázás. Szépen kiöltözünk és tangózunk, lassúzunk, majd megválasztják a nyugdíjas otthon szépét. Csak hülyülök… Vagy nem. De egészen biztosan. És habos-babos ruhában kell lennem. Minden nő abban lesz. És miért vagyok ennyire izgatott? Azért, mert Simon fog elkísérni ruhát venni, amit Ő fizet.

   Egy óriási lakosztályt kaptunk együtt. Paul-lal együtt be vagyunk zsúfolva egy rohadt nagy lakosztályba, ami rendelkezik egy nagy nappalival és négy szobával. Simon nem taglalta: az egyik szoba az enyém, a másik Paulé, a harmadik az övé, a fiúk pedig közösködnek. Halálba fogják tenni azt a szobát; látom előre.

   - Na szia – vetődött az ágyamra Niall vigyorogva. Kék szemei csillogtak. Jé, szép a szeme.
   - Nem alhatsz velem – szegeztem rá fegyelmezően a mutatóujjamat, mire két kezét magasba emelve húzódott hátrébb.
  - Most más miatt jövök – röhögött. – Tök jó dalokat írsz. Tudod?! És… segítened kellene nekem. A következő albumunkra írnom kellene még egy dalt.
   - Hogy jövök én a képbe? – tártam szét a karjaimat, majd felálltam az ágyamról. Megigazítottam a bő, mocsár zöld színű rongydarabot, amit viseltem és ismét a szőkére néztem.

   - Segítesz dalt írni? – nézett rám csillogó, kölyökkutya képpel.
   - Miről szóljon? – sóhajtottam. A táskámból kivettem egy füzetet és egy tollat.
   - Csak a szokásos. Mondjuk, lehet az a címe, hogy Heart on Fire – kezdett el gondolkodni Niall, majd kiszaladt és egy perc múlva gitárral a kezében vissza.
   - Oké. Tehát szerelmes, fáj a szívem, majd meghalok és legyen szép, ugye? – röhögtem el a végét. Niall csúnyán nézett rám, majd gitárt vette a kezébe és pengetni kezdett egy dallamot.
   - I’mfalling in, I’m falling down – kezdte és abba hagyta. – Ennyi meg van.
   - Hogy lehet valaki ekkora zseni? – nevettem fel, majd felidéztem magamban a dallamot és igyekeztem rímeket összeszedni. – I wanna begin, but I don’t know how.
   - To let you know, how I’m feeling.I’m high on hope. I’m really – meredt a távolba Niall, miközben újabb sorokon agyalt.
   - AndI won’t let you go, now you know. I’ve been crazy for you all this time. I’vekept it close, always hoping. With a heart on fire. A heart on fire – mondtam hangosan, miközben ezeket a sorokat írtam le a papíromra.
   - Ez rohadt jó lesz – vigyorgott Niall, majd játszani kezdte az akkordokat, ismét.

   Másnap olyan öt óra körül kezdődött, így négyre el kellett már készülnünk. Egy fehér felsőből és egy kék-rózsaszín-fehér foltos tulipánszoknyából álló ruhát vettem fel egy kék magas sarkú cipővel.

   - Ez igazán… szexi – ölelt át hátulról Harry a liftben; a fülembe suttogott. – Szívesen ellógnék a dedikálásról és…
   - De nem fogsz – nevettem és puszit nyomtam az arcára. Maga felé fordított és átölelt; én is így tettem, s nagy puszit nyomtam a nyakára (érzékeny rész), amibe beleremegett.

   - A következő dalrészlet egy kis előzetes az új albumunkról – mondta Niall és a gitárját a nyakába akasztva énekelte azt a dalt, amit ma írtunk közösen. - I won’tlet you go, now you know. I’ve been crazy for you all this time. I’ve kept itclose, always hoping. With a heart on fire. A heart on fire.
   A lányok sikítoztak, sírtak, sikítozva sírtak. Niall nagyon jól szólt és az új dalunk is remekül sikerült. Hirtelen büszkeség öntöttel. Olyan hamar felnőnek. Na jó nem.

Fejezet: negyvenhét

Szoszi van a levesben emberkéék!
Vidám vagyok, de azt nem tudom miért.
Oké, sajnálom, de tegnap nem tudtam fejezetet hozni, mert rohangászni kellett a városban, meg nem is voltam valami rózsásan. De most itt az új fejezet.
Élvezzétek, szagoljátok, szeressétek... xd
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Jól tudtam, hogy Harry végig fogja olvasni a naplómat és meg fog tudni bizonyos dolgokat. Jól tudtam és féltem.
   - Megérkeztünk – közölte Simon, majd Louis és én bementünk a szobánkba, ahol Harry-t találtuk immáron a csukott naplómmal.
   - Haver, lány regényt olvasol? – poénkodott Louis, mire Harry megrázta a fejét.
   - Kettesben hagynál minket Lou? – kérdezte a barátját, aki bólintott, majd kiment.

   - Hogy voltál képes ezt eltitkolni? Hogy te neveztél be? Ha ezt tudom… - kezdett tombolni, de vett egy mély lélegzetet. – Ha ezt tudom, hogy te neveztél be és, hogy szerelmes voltál belém nem indulok.
   - Leesett végre? Ezért nem mondtam meg neked. Nézz csak körül milyen jó életed lett – mosolyogtam miközben én is körbe tekintettem. – Van négy tökéletesen hülye barátod, karriered, sikereid. Énekelhetsz. Már megjelent az első albumotok és még valahány kislemez. És ki tudja hány díjat kaptatok már. Tinilányok milliói borulnak a lábaid elé.
   - Az lehet, de engem csak tinilány érdekelt és érdekel is – fogta meg a karomat, majd magához rántott és megcsókolt. – Köszönöm. Neked köszönhetek mindent. Mindent.
   - És csak pötyögtem a billentyűzeten, te vészelted át a meghallgatásokat és az élő show-kat – vigyorogtam kipirultan.
   - És itt a másik! Tudod mekkora szükségem volt akkor rád, mikor kiestünk? Főleg, amikor anya a nem is tudom hányadik élőadás után közölte mi történt veletek. Fogalmad sincs mennyire magam alatt voltam.
   - Sajnálom oké, de… egyszerűen nem ment, oké?

   A koncertre egy fekete ruhát vettem fel, amin barackszínű rózsák voltak. Mostanában elég sok virágmintás ruhát hordok. Na de mindegy.

   A fiúk, mint máskor is Isteni nagy bulit csaptak, s mikor lejöttek a színpadról Harry félrehívott.
   - Felhasználnám az utolsó kívánságomat – kacsintott rám. Hatalmasat sóhajtottam. – Szeretném, ha eljönnél felem egy randira.
   - Ehhez nem kellett volna felhasználnod az utolsó… hé! Te kímélsz engem! Rohadj meg – bokszoltam a karjába.
   - Nem értem a nőket – vakargatta meg a fejét, majd kézen fogott. - Ma este a fiúk bulizni mennek, mi pedig elmehetnénk randizni…
   - Várj, maradunk? – vágtam a szavába. Úgy tudtam innen rögtön tovább állunk.
   - Megkértük Simont, hadd bulizzunk ma este egy kicsit – mosolygott rám.
   - És te inkább randizol velem, minthogy bulizz egyet? Ez nagyon édes – olvadoztam a karjaiban.
   - Csak, hogy figyelmeztesselek az édes jelző az utolsó, amit egy fiú hallani akar, amikor a barátnője róla beszél – nevetett Harry.

   Felvettem egy hosszú, sötét farmert, egy szürke pólóval és egy bézs színű blézerrel, majd Harryvel kiléptünk a busz ajtaján.

   Egy csendes kis étterembe invitált, ahol egy eldugott asztalhoz kísért minket a pincér. Az asztalon két személyre volt teríték, valamint gyertyák és egy vázában pár szál rózsa.
   - Ez nagyon gyönyörű – nyomtam egy csókot a szája sarkába.
   - Hozzád nem fogható a látvány – nyomott csókot a számra, majd kihúzta nekem a széket.
   Előételnek gyümölcslevest választottunk, majd főételnek sajttal töltött csirkemellet ettünk és desszertnek… jó sok mindent. Ettünk fagyit csoki öntettel, palacsintát, gyümölcssalátát, gesztenyepürét és rengeteg tejszínhabot.
   Vacsora után elmentünk sétálni és valamikor hajnalban vissza is értünk a buszba.

   Öt óra körül óriási csapódással érkeztek meg a fiúk. Sőt Louis majdnem bevetődött közém és Harry közé, de nagy nehezen átmászott a saját ágyába.

 

Fontos!

Hát sziasztok!

Az új fejezet vagy ma este vagy holnap érkezik. Valamint a büntetés eltörlődtetett - hm... micsoda költői kifejezés; amit a Google pirossal aláhúzott... - így naponta/kétnaponta rakosgatom fel az új fejezeteket. Valamint mostanában elég sokáig fent vagyok, így éjjelente kb. 2 fejezetet írok meg.
80 fejezetesre szeretném ezt a történetet. Valamint most van két novella ötletem is és az új történet is megvan itt a fejemben, de azt még nem osztom meg veletek. ;)

És a segítségetekre lenne szükségem. Jelentkeztem egy novellaversenyre, ahol az olvasók szavaznak és értékelnek. http://versenyekblogja2.blogspot.hu/2012/07/1novella.html Nem arra kérlek titeket, hogy azért szavazzatok rám, mert olvassátok ezt a blogot, hanem azért szavazzatok majd a novellámra, ha tetszik.

Puszi: Alexa L. Wozde xx

Fejezet: negyvenhat

Halihó!
A mostani fejezetből jó sok mindent megtudhattok a múltból. Ez most olyan baljósan hangzott... xd
Jó olvasást. :))
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

  - Ugye most akkor kvittek vagyunk? – támasztott neki a falnak Harry. Már javában tartott az utunk Arad felé, mi meg bejöttük – pontosabban Harry berángatott – a közös szobánkba.
   Még egy ideig néztem a zöld szemeit, majd sóhajtottam és bólintottam egyet. Harry azonnal megcsókolt; felkapott az ölébe és vinni kezdett az ágy felé, ahol letett, majd rám nehezedett (tehénkedett).
   - Mi lesz az első kívánságod a háromból? – szakítottam el a számat az övétől. Sunyi mosoly jelent meg az arcán, a szemeit csillogtak.
   - Ordítsd ki az ablakon, hogy Harry Styles a mindenem – röhögött, majd leszállt rólam.
   - Ez semmi – legyintettem. – Miután elmentél Holmes Chapell-ből Gemma ugyanezt a feladatot adta ki nekem üvegezésnél, csak akkor ki kellett állnom a tetőtökre – nevettem. Kinyitottam az ablakot és kikiabáltam rajta. Mikor megfordultam láttam, hogy Harry kamerázik a telefonjával, majd odajött hozzám és megcsókolt (amit még mindig vett a kamera).

   - Második kívánság – jött oda hozzám Harry késő délután. Már majdnem Aradon voltunk.
   - Hallgatlak.
   - El szeretném olvasni a naplódat – vigyorgott rám. HOGY MI VAN?
   - De én nem is vezetek naplót.
   - Tudod, jól miről beszélek. Tudom, hogy kilencedikben naplót írtál – kacsingatott. – És azt is, hogy itt van nálad az a rózsaszínű, keményfedelű napló.

   (Harry Styles)

   Miután megkaptam a naplóját felcsaptam az első oldalon.

2009. szeptember 1.

A drámatanárnő a legfurcsább a világon. Berángatott engem meg pár szegény szerencsétlen diákot, hogy megtanítson minket táncolni. Ó, te szent egek! És akkor még a partneremről nem is beszélve. Még teljes egy napja sem járunk ebbe az iskolába, de Neki már hatalmas hírneve, sőt egy ominózus „Csaj-listája” is van. Abban írja le – elvileg – azokat a lányokat, akikkel vagy járt, vagy együtt volt (úgy). Rendben, kedves Harry Edward ’szép zöld szemű’ Styles…

   Átugrottam a szeptemberi oldalakat és lecsaptam a bemutató napjára.

2009. október 20.

Attól függetlenül, hogy a tanárnő teljesen kiakadt, amikor Harry rálépett a lábamra – szokás szerint -, de a bemutató közepén és belőlem majdnem kitört a röhögés, egész jól sikerült az egész. Többet Harry-vel nem táncolok. Nincs az a pénz vagy Isten. Viszont jobb hírem is. Harry-t titulálhatom a barátomnak. Nem A, hanem a, mármint egy. Ő az egyik barátom a sokból (a nullából).

   Kíváncsibb lettem, és innentől minden egyes napot elolvastam. Teljes mértékben részletesen írt le mindent. Sellától a kocsi mosáson keresztül addig, míg elmentem.

2010. május 19.

Ma megírtam az e-mail-t az X-Factorba. És mindentől eltekintve (attól, hogy Harry-t többet nem biztos, hogy látom; hogy jobb barátokat fog találni; hogy más lányokkal ismerkedik majd meg) mégis megtettem, mert ideje kicsit mással is jót tenni. Anne-nel megbeszéltük, hogy megváltoztatjuk a sztorit (miszerint Ő nevezte be a fiát) és pedig rohadtul meglepődöm, amikor Harry ezt közli velem. Remélem be is válik.
Tudom, hogy ezzel elveszítem az egyetlen, legjobb barátomat, akibe menthetetlenül beleszerettem (abba kellene hagynom az Alkonyat olvasását).

2010. augusztus 20.

Harry beköltözött az X-Factor házba. Tovább ment az elő show-ba, de nem egyénileg, hanem bandában: One Direction. Mindenesetre szurkolok nekik és gondolatban búcsúztatom ezt az együtt töltött majdnem két évet. Köszönöm a barátságodat.

2010. december 1.

Itt az első napom Londonban anyával. Tökre kivan, ahogy én is. Az egyik szülőm elvesztése… szörnyű érzés, ami felemészti a gyomrom, a szívem, a lelkem. Mindenemet. Amikor csak rá gondolok, visszaemlékezek mindig felszínre akar törni a sírás, s mikor engednék neki, csak összeszorul a torkom és a szememet ellepik a könnyek, de nem vagyok képes sírni, mert a lelkem és eszem mélyén tudom, hogy Ő ezt nem szeretné látni a felhők öleléséből.

2010. december 17.

Igen. Elmentem. Ott voltam a 2010-es X-Factor döntőjének első napján. A leges-leghátsó sorában ültem. Az ujjaim x-ben és némán könnyeztem, miközben a One Direction énekelt. Majd némán folytattam, mikor kiestek. Gratuláció nektek fiúk, kik elértétek az álmaitok. Csak Harry ne feledd milyen volt az életed mindezek előtt.

 

Twitter

Jól van gyerekek a Twitter nem tudom milye úgy döntött nem jelentek többé veszélyt a világra, így visszaadták a a régi twitteremet.
Kövessetek ott. Visszakövetek, ha kéritek. :D
@Alexa_Wozde

Fejezet: negyvenöt

Halihó!
Meghoztam az új fejezetet. Jelentem felfrissülten, boldogan, ihlettel tele jelentkezem.
Tegnap a barátnőimmel moziban voltunk és megnéztük a LOL-t. Megadta a kellő löketet.
Na húzok is írni.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Harry Styles)

   A koncert után kicsit bezárkóztunk az öltözőnkbe, hogy segítsenek kivitelezni azt a zseniális tervemet.
   - Tehát senkinek sem fog baja esni? – szögezi le előre Liam.
   - Úgy bizony. Tehát a terv a következő…

   (Macey Cowell)

   Éppen Simonnal beszélgettem, amikor Louis hirtelen nekünk rohant. Teljesen feldúlt volt az arca, hát még a hangja.
   - Harry összeesett. Az egyik percben még beszélt nekünk a… mindegy miről. És aztán… se szó, se beszéd összeesett a padlón. Segítenetek kell – hadarta egy szuszra. Simonnal összenéztük, majd mind a hárman rohantunk az fiúk öltözőjének irányába.
   A bent lévő három fiú körbe ülte Harryt. Nézték a pulzusát, pofozgatták és a többi.
   - Miért nem ébred fel? – kérdezte fojtott hangon Niall. Letérdeltem Harry mellé és egy ideig csak néztem az arcát. Teljesen sápadt volt a szája egy picit mintha lilás lett volna. Kezemet az arcára simítottam, s hüvelykujjammal simogattam a bőrét. Egy könnycsepp nyert utat az arcomon.
   Harry szemei kipattantak és rám vigyorodott.
   - Vesztetted a fogadást – nevetett fel. Mindenki az én reakciómat várta. Letöröltem az arcomról a könnycseppet, majd lassan felálltam és elindultam kifelé.
   - Mi a baj? – szólt utánam Harry.
   - Hogy voltál képes ezt csinálni? – emeltem feljebb a hangomat miközben rá néztem.
   - Ez csak egy fogadás volt.
   - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy engem a fogadás érdekel – kiabáltam rá. – Hogy tudtál így megijeszteni? Mindent a miatt a szar fogadás végett?
   Csak nézett rám bambán. Megráztam a fejem és kiviharoztam a csarnokból.

   Kint egy lány állt egyedül. Felismert és odajött hozzám.
   - Kijönnek még szerinted? – kérdezte angolul magyaros akcentussal.
   - Nem bent maradnak örökké – válaszoltam morogva. A lány kissé behúzta a nyakát, mire sóhajtottam. – Bocs, csak nincs valami jó estém. De holnap dedikálás lesz a Debrecen plázában az I. emeleti Alexandra könyváruházban. Ott biztos aláírják mindenedet.
   - Túl alacsony vagyok ahhoz, hogy túl is éljem – húzta el a száját. Hát igen. Vagy tíz centivel alacsonyabb volt nálam.
   - Add meg akkor a számodat. Gyere oda kilencre és odaviszlek – tettem ígéretet. Bólintott és lediktálta a számát és a nevét: Anna.

   Korán kellett kelni, mert fél kilenckor kezdődött már a dedikálás, viszont a fiúknak nyolcra már ott kellett lenniük elbújva.
   Miután ők elmentek kibújtam az ágyamból és felvettem szakadt aljú fekete rövidnadrágot, egy fehér toppal és egy csíkos ujjú, kapucnis pulóverrel.
   Bevettem a gyógyszereimet és ettem egy almát, majd felhívtam Annát.
   - Szia. Változott a terv. Ide tudnál jönni a hotelba?

   (Harry Styles)

   Még csak egy fél órája írogatunk alá dolgokat, de már most teljesen kész vagyok. Vajon Macey valaha is fog hozzám szólni?

   - Harry, bocsi írsz alá mellet? – kérdezte az egyik lány, mire mosolyogva ennyit feleltem:
   - Melyiket?
   - Nem-nem. Nem az enyémet. A nagymamámét. Nagy rajongód és nagyon szeretné, ha aláírnád neki a mellét – mosolygott a lány. A nagyi kicsit lejjebb húzta a köténykéjét, én pedig alá tudtam írni a… mellkasát. Egészen végig követtem a szememmel a nagymamát és az unokáját. Egészen a sor végéig.
   - De meleg van ez alatt a paróka alatt – rázta le a fejéről a kapucnit és a szőke parókát Macey, majd összepacsizott a nagymamával, egy körül belül tizenöt éves lánnyal nagymama ruhában kendővel a fején. A fiúk olyannyira röhögtek rajtam, hogy Louis leesett a székéről.