Fejezet: tíz

Helló!
Ünnepi bejegyzés; hahaha! :'D Névnapom alkalmával kaptok egy koncertes fejezetet. Most figyelmeztettek mindenkit, hogy a tizenegyedik egy csöppet unalmas és One Direcitontalan lesz, de feltűnik egy új szereplő, aki - talán sajnos -, de csak egy fejezetes lesz. :)
És ezer bocsánat, hogy tegnap nem hoztam részt, de öt óra volt mire hazaértem az edzésről és akartam írni új részt (huszonhatodikat).
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Harry Styles)

   Amíg a sminkes, a fodrász és a stylist intézett minket Macey-t valahová elráncigálták. Simon is őt kerete és senki sem tudta, hogy hova lett. Simon már annyira aggódott, hogy az egész épületet végig kutatta.
   - Egyszerűbb lenne, ha tudnánk milyen ru… - mondta Simon, de megakadt. – Még sohasem láttalak ilyen ruhában ezelőtt – mondta tátott szájjal. Villámsebességgel megfordultam és Macey-t pillantottam meg. Nem volt semmi, abban az igazán apró fehér ruhájában. Csak álltam ott, tátott szájjal – talán már a nyálam is csorgott – és őt bámultam. Ha belegondolok, hogy két éve még csak nem is csókoltam meg, pedig nagyon sok időt töltöttünk el együtt. De még egy puszit sem adtam neki… SEMMI sem volt köztünk… Fél fej magasságkülönbség esetleg.
   - Szerintem Harry-nek bejön – vigyorgott kajánul Louis. Erősen tarkón csaptam, mire felvisított.
   - Ilyenkor jót érzel? – állt elém, így kizökkentett Macey bámulásából.
   Macey csilingelően felnevetett, majd ellépkedett mellettünk Simon után.

   A tömeg extázisban sikítozott, amikor felmentünk a színpadra. Louis új bugyuta szokásához híven közvélemény-kutatást tartott.
   - Fel a kezeket had lássam hány lány van itt! – az összes kéz/kar a magasba lendült sikítozások közepette.
   - Most a fiúk! – kiabálta Niall, mire két fiú jelentkezett valahonnan a második vagy ötödik sorból. Így is fel lehet vállalni a másságodat haver.
   - Az első dalunk szóljon Simon unokahúgához, aki elkísér minket az egész turnén – mondta Liam. – Jöjjön a Stole my heart.
   Ha Liam el akarja lopni Macey szívét bajok lesznek – futott át az agyamon, de ezzel egy időben a többi négy fiú felém fordította a fejét és rám vigyorgott. Tehát… ezt is miattam. Remek…

  

 (Macey Cowell)

   A fiúk koncertje nagyon jó volt, bár csak a Gotta be you szövegét ismertem, de a többi számot is végig… szórakoztam. Igen ez a legjobb szó rá. Az egész koncert alatt szórakoztam, nevettem, dudorásztam és táncoltam.
   - Hogy tetszettünk? – kérdezte Niall, amint kirohantak a színpadról.
   - Szuperek voltatok – mosolyogtam rájuk, bár szívem szerint azt mondtam volna, hogy Isteniek voltatok srácok, de az olyan őrülten hangzott volna. – Ugye most visszamehetünk a buszba? – néztem Simon-ra boci szemekkel. Mellettem Harry helyeslően felmordult.
   - Ne haragudjatok, de visszamegyünk a buszba, de csak annyira, hogy átöltözzetek az első koncertet ünneplő bulira – vakargatta a tarkóját a nagybátyám. – És Kutyit is meg kell etetnem.
   - Ha megetetem, maradhatok? – könyörögtem. – Nem nagyon vagyok bulizós kedvemben és nem is vagyok nagy bulizós.
   - Mi meg fáradtak vagyunk – mondta Harry, mire Louis megütötte.
   - A magad nevében beszélj – kiáltott fel, majd maguk után vonszolva Harry-t elrohantak a busz irányában én pedig Simon-nal az oldalamon visszabattyogtam.

   A szobába beérve Harry és Louis már bőszen készülődtek. Én pedig pont egy rossz pillanatban nyitottam be. Louison csak egy törülköző volt, na de nem úgy, mint ahogy rajtam szokott. Csak a derekát takarta.
   - Louis, megtennéd, hogy felveszel valamit – léptem be a szobába és igyekeztem nem a – bizonyára – törülköző híján meztelen fiúra nézni.
   - Mindjárt, mindjárt – nyugtatgatott. – Csak még keresek ruhát.
   - Egy alsó gatyával és egy pólóval is meg lennék elégedve – morogtam felé, majd kinyitottam a bőröndömet.
   - Ruha van rajtam – kiáltott fel Louis, mire felnéztem, lerúgtam a lábaimról a magas sarkút és elterültem a földön.
   - Nem akarok menni – nyavalyogtam. – Mehetek farmerban? – néztem a két szobatársam felé, akik felnevettek.
   - Kapj ki valami ruhát, ami lehetőleg csinos és szoknya – lépett be a szobánkba Simon – és lehetőleg igyekezz.
   - Igenis apuci – morogtam, mire kikaptam a legfelül lévő ruhámat és befutottam a fürdőbe. Egy viszonylag hosszabb ruha, mint amit most viseltem, volt a kezemben. A felső része fehér és nyakba kötős volt, míg a szoknyája, fodros, rakott, kék alapon fehér pöttyös.

   Amikor kiléptem a szobában már csak Louis bajlódott a nyakkendőjével.
   - Megcsináljam neked? – léptem mögé. Kicsit összerázkódott. Nem igaz, hogy nem hallotta, ahogy kinyitottam a fürdőszoba ajtaját?!
   - Légy szí’ – kérlelt. Elé léptem, majd lábujjhegyre egyenesedve megkötöttem a csokornyakkendőjét. Elléptem előle és a táskámból kivettem egy teljesen lapos talpú, fehér csipkés balerina cipőt.
   - Ugye tudod, hogy Harry-nek tetszel? – lépett mögém, majd a karját nyújtotta.
   - Miből gondolod ezt a marhaságot? – nevettem fel és belé karoltam.