Fejezet: tizenkettő

Gyerekek, ezért a fejezetért minimum imádnotok kell engem. Azért annyira ne vigyétek túlzásba... >.<
A képre szépen, gondolatban asszociáljatok és nevessetek a végkifejleten.
Achtung!
Holnap "meglepetéssel" fogok nektek érkezni, amire majd várok visszajelzéseket.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   - Azt hiszem hosszúra sikeredett az este – morogta mellőlem Zany a kanapén másnap késő délelőtt.
   - Most nem tudom mi bajotok van – nevettem fel. Teljesen jól voltam, sőt az este folyamán nem is voltam részeg – esetleg mámoros, ahogy öregapám mondaná -, pedig a Pink Rum után még jött pár ital.
   - Én meg azt nem tudom, hogy te hogy nem lehetsz másnapos, amikor láttalak a bárpultnál iszogatni valami csajjal – szorította a jegyes zacskót a fejéhez Niall. – Az egész este alatt nem igen mozdultál el onnan.
   - Talán én bírom a piát, amíg ti – mutattam az élőhalott társaságra körülöttem – mind ki vagytok ütve.

    

   (Louis Tomlinson)

   Másnapra mindannyiunk másnapossága elmúlt, csak a buszút alatt lettünk egyszer, kétszer, százszor rosszul. Most is éppen a buszon zötykölődünk szét szórtan (magyarán: mindenki máshol van). A következő úti célunk Southampton, ezután pedig megyünk is Franciaországba.
   - Louis – jött oda sutyorogva Zayn. A szemei pajkosan csillogtak. Pajkosan? – Furcsa hangok jönnek ki a szobátokból.
   - Miféle hangok? – álltam fel tettetve a hülyét, de komolyan nem tudom, mi folyik itt…
   - Macey és Harry bementek és az óta… szerintem neked kellene meghallgatnod – röhögött, majd átmentünk a nappalin egyenesen a szobánkhoz. Ott már Niall és Liam hallgatózott serényen.
   - Harry baszd meg, ez fáj! – kiabált fel Macey.
   - Bocsi, bocsi – szabadkozott a barátom. Most ebben mi is olyan nagyon furcsa? Azért nem is teljesen normális, de Harry valami olyat… Ja értem!
   - Ők most…? – fordultam a fiúk felé, akik már vörösek voltak a sok röhögéstől.
   - Ha igen elég bénán csinálják – szólalt meg Niall fojtott hangon, mert már levegőt sem kapott a röhögéstől.
   - Macey, figyeld, mindjárt elmész! – kiáltott fel Harry, mire a szám elé kaptam a kezem és röhögni kezdtem. Legszívesebben kiengedtem volna a hiénaröhögésemet, de kussban kellett, hogy maradjak.
   - Inkább át – morogta a lány.
   - Hova át?
   - A mennyországba, hát hova te barom. Hova szokás ilyenkor átmenni? – Liam lefeküdt a földre úgy röhögött, Zayn kétrét görnyedt, Niall a térdébe temette az arcát, míg én a tenyerembe.
   - De attól még…
   - Látom én is – kiabált vissza ingerülten Macey. – Inkább csinálj valamit, mert én nem tudom, mit kell.
   - Mit csináltok fiatalok? – állt mögénk Simon, mi meg kővé dermedtünk.
   - Itt nem ez a kérdés – nyögte ki Niall. – Hanem inkább az, hogy Harry mit csinál az unokahúgoddal – röhögte el a végét. Simon feje paprikavörös lett, arrébb tolt minket az útból, majd kopogás nélkül berontott a szobába valamit üvöltve. Szorosan mögötte belestünk a szobába, ahol Harry és Macey az ágyon ültek, kezükben egy darab hordozható videó játékkal, tetőtől talpig ruhában.
   - Jézus Atya Úr Isten – ugrott fel ijedtében Macey. – Miért üvöltözöl minden ok nélkül?
   - A fiúk azt mondták, hogy te meg Harry… szóval, hogy ti ketten… - vakargatta a tarkóját Simon.
   - Hogy én, meg ő – mutatott Harry-re – lefeküdtünk? – kérdezte, mire mindannyian – kivéve persze őket bólogatni kezdtünk. – Most komolyan olyan hülyének gondoltok, hogy (egy) pont vele, (kettő) pont itt és (három) pont ilyen hangosan csinálnánk?
   - Akkor mi volt az a mindjárt átmegyek a mennyországba? – értetlenkedett Liam.
   - Szarkazmus – mondta mérgesen Macey. – És amúgy a következő szintről beszéltünk.