Fejezet: harminckilenc

Sziasztok!
Jelentkeztem egy novellaíró pályázatra Flóránál és Vivinél, így a negyvenedik egy icuri-picurit késni fog ég ennél is jobban.
Valamint a twitcam-ünk nem sikerült valami jól. Mi láttuk és hallottuk magunkat, de nektek nem volt jó.. :S
Majd legközelebb ígérem. ♥
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Szörnyűek a macskaköves utak. A fiúk késésben vannak a velencei koncertjükről ezért a sofőr levágta erre az utat. Úgy zötykölődünk, mintha masszázsszékben ülnénk.
   - Aaáaaááááééééeeeeeeeooooooouuuuuuaaaaaáaaauauauuauau – adott ki magából furcsa és ijesztő hangokat Louis a szobánkban ülve. Harry éppen zuhanyozni ment, mi meg pattogunk az ágyunkon.
   - Ezzel nem tudnál egy picit várni? – öleltem magamhoz a kispárnámat. – A barátom még zuhanyozik és nem tud megvédeni.
    - I-e-a-a, e u-i-a e i-e-ő – válaszolta Louis.
   - Mi van? – vontam fel a szemöldökömet. – Beszélj már legalább normálisan Lou.
   - Idehallgass, ez tutira nem ijesztő – jött ki a fürdőből Harry dereka körül egy törülközővel. – Mire vége lesz a turnénak egy kettőre megszokod – ülte le mellém és adott egy puszit az arcomra.

   - Oké gyerekek! – ülte le hozzánk az ebédlőasztalhoz Simon. – A menetrend további része úgy szól, hogy: Szlovénia-Maribor, Ausztria-Bécs, Magyarország-Budapest és Debrecen, Románia-Arad és Bukarest, Lengyelország-Krakkó, Csehország-Brno és Prága, Németország-München, Bréma és Köln, Belgium-Antwerpen, Franciaország-Le Havre, majd vissza Angliába.
   - Ott is fogunk koncertezni? – kérdezte teli szájjal Niall.
   - Ott öt állomásunk lesz – mosolygott Simon. – Az első London – nézett jelentőség teljesen rám -, majd Doncaster – nézett Louis-ra – aztán Bradford – íme Zayn –, Holmes Chapel – nézett Harry-re, aki meg persze rám nézett – és végül Liam szülővárosába megyünk, Wolverhampton-ba.

   Bécs. Igen igazatok van kihagytam Szlovéniát. De jó okom volt rá! Unalmas volt. Csak három órán keresztül énekeltek, plusz-mínusz az az öt óra, amin keresztül dedikálta és kötöttek vagy ötszáz esküvőt síró fan lányokkal.
   De kezdjük is a szokásos dumát. Bécs gyönyörű. Eddig csak egyszer voltam itt, még az iskolámmal, egyik télen. Térdig ért a hó, múzeumból-palotába mentünk, majd végül az adventi vásárba. Szétfagytunk, de az egyik kedves iskolatársam elveszett, mert a parlament mögé ment gyülekezni a gyertyakoszorú helyett. Elérni meg nem lehetett, mert lemerítette a telefonját. Barom. Nekünk meg addig nem lehetett felszállni a buszra, amíg meg nem találta a matektanár és a történelemtanár.
   De vissza a jelenbe. Tényleg szép, csak szart sem látunk belőle. Paul ide-oda rángat minket, Simon-ról nem is beszélve. Hotelba be, étkezőbe le, szobába fel, koncert helyszínre, vissza a hotelba, Macey öltözz már, koncert helyszínre, fodrászhoz, sminkeshez, Macey túl rövid a ruhád, Harry vegyél fel nadrágot (na ennél nem voltam ott), Niall ne edd meg a széket, figyelem indul a koncert!

   Egy fehér középen cipzáras felsőrészt és egy indokolatlanul virágmintás, rövid szoknyát viseltem a fiúk koncertje alatt.

   Nagyon fáradtak voltak, ez látszott rajtuk is. Főleg Harry-n, így a Gotta Be You-t kihagyták, hiszem már a What Makes You Beautiful-ban is nehezen énekelt.
   A Same Mistake alatt visszamentem az öltözőbe, hogy bevegyem a kis rózsaszínű bogyóimat. Amikor már mentem volna ki az ajtón megcsörrent Harry telefonja. Odaléptem és kinyitottam. A kijelzőn két nő és egy férfi képe villogott, alá pedig az Otthon szó állt. Ijedtemben lerágtam a körmömet.

   Egy olyan két perc után megnyomtam az elfogad gombot. Jó sokáig tartják.
   - Macey Cowell vagyok. Üdv. Harry koncertezik a fiúkkal – hadartam el. Minek beszélek ilyen gyorsan és ilyen sokat?
   - Ááááá – mondta egy mély férfi hang. – Én Robin vagyok – itt kiakadtam (nekem is ez az egyik középső nevem) – Harry nevelőapja. Amikor hazatelefonál csak rólad beszél – oké, elpirultam. – Anne, Gemma – kiabált Robin – Harry barátnője van a vonalban.
   - Hangosítsd ki – mondta egy vékonyabb hang. – Halihó, Gemma vagyok. Harry nővére.
   - Macey Anamaria Robin Cowell – én hülye! – Mármint Macey.
   - Harry már nagyon-nagyon-nagyon sokat mesélt rólad – mondta egy mélyebb női hang. – Anne vagyok, az anyukája.
   - Nagyon örülök – mosolyogtam.
   - És… csak hogy tisztába tegyük a dolgokat. Ti most hogyan is álltok? – kérdezte Anne.
   - Két lábon, stabilan – mosolyogtam zavartan.
   - Most hol vagytok? – kérdezte Gemma. Köszönöm a terelést. Adósod vagyok.
   - Bécsben. Valamikor augusztus végén megyünk vissza Angliába – mondtam, ekkor beléptek a fiúk. – Megjött Harry – hadartam -, adom is. Örülök az ismerettségnek. Visszhall -  mondtam zavartan és odaadtam Harry-nek a telefont.