Fejezet: negyvenhat

Halihó!
A mostani fejezetből jó sok mindent megtudhattok a múltból. Ez most olyan baljósan hangzott... xd
Jó olvasást. :))
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

  - Ugye most akkor kvittek vagyunk? – támasztott neki a falnak Harry. Már javában tartott az utunk Arad felé, mi meg bejöttük – pontosabban Harry berángatott – a közös szobánkba.
   Még egy ideig néztem a zöld szemeit, majd sóhajtottam és bólintottam egyet. Harry azonnal megcsókolt; felkapott az ölébe és vinni kezdett az ágy felé, ahol letett, majd rám nehezedett (tehénkedett).
   - Mi lesz az első kívánságod a háromból? – szakítottam el a számat az övétől. Sunyi mosoly jelent meg az arcán, a szemeit csillogtak.
   - Ordítsd ki az ablakon, hogy Harry Styles a mindenem – röhögött, majd leszállt rólam.
   - Ez semmi – legyintettem. – Miután elmentél Holmes Chapell-ből Gemma ugyanezt a feladatot adta ki nekem üvegezésnél, csak akkor ki kellett állnom a tetőtökre – nevettem. Kinyitottam az ablakot és kikiabáltam rajta. Mikor megfordultam láttam, hogy Harry kamerázik a telefonjával, majd odajött hozzám és megcsókolt (amit még mindig vett a kamera).

   - Második kívánság – jött oda hozzám Harry késő délután. Már majdnem Aradon voltunk.
   - Hallgatlak.
   - El szeretném olvasni a naplódat – vigyorgott rám. HOGY MI VAN?
   - De én nem is vezetek naplót.
   - Tudod, jól miről beszélek. Tudom, hogy kilencedikben naplót írtál – kacsingatott. – És azt is, hogy itt van nálad az a rózsaszínű, keményfedelű napló.

   (Harry Styles)

   Miután megkaptam a naplóját felcsaptam az első oldalon.

2009. szeptember 1.

A drámatanárnő a legfurcsább a világon. Berángatott engem meg pár szegény szerencsétlen diákot, hogy megtanítson minket táncolni. Ó, te szent egek! És akkor még a partneremről nem is beszélve. Még teljes egy napja sem járunk ebbe az iskolába, de Neki már hatalmas hírneve, sőt egy ominózus „Csaj-listája” is van. Abban írja le – elvileg – azokat a lányokat, akikkel vagy járt, vagy együtt volt (úgy). Rendben, kedves Harry Edward ’szép zöld szemű’ Styles…

   Átugrottam a szeptemberi oldalakat és lecsaptam a bemutató napjára.

2009. október 20.

Attól függetlenül, hogy a tanárnő teljesen kiakadt, amikor Harry rálépett a lábamra – szokás szerint -, de a bemutató közepén és belőlem majdnem kitört a röhögés, egész jól sikerült az egész. Többet Harry-vel nem táncolok. Nincs az a pénz vagy Isten. Viszont jobb hírem is. Harry-t titulálhatom a barátomnak. Nem A, hanem a, mármint egy. Ő az egyik barátom a sokból (a nullából).

   Kíváncsibb lettem, és innentől minden egyes napot elolvastam. Teljes mértékben részletesen írt le mindent. Sellától a kocsi mosáson keresztül addig, míg elmentem.

2010. május 19.

Ma megírtam az e-mail-t az X-Factorba. És mindentől eltekintve (attól, hogy Harry-t többet nem biztos, hogy látom; hogy jobb barátokat fog találni; hogy más lányokkal ismerkedik majd meg) mégis megtettem, mert ideje kicsit mással is jót tenni. Anne-nel megbeszéltük, hogy megváltoztatjuk a sztorit (miszerint Ő nevezte be a fiát) és pedig rohadtul meglepődöm, amikor Harry ezt közli velem. Remélem be is válik.
Tudom, hogy ezzel elveszítem az egyetlen, legjobb barátomat, akibe menthetetlenül beleszerettem (abba kellene hagynom az Alkonyat olvasását).

2010. augusztus 20.

Harry beköltözött az X-Factor házba. Tovább ment az elő show-ba, de nem egyénileg, hanem bandában: One Direction. Mindenesetre szurkolok nekik és gondolatban búcsúztatom ezt az együtt töltött majdnem két évet. Köszönöm a barátságodat.

2010. december 1.

Itt az első napom Londonban anyával. Tökre kivan, ahogy én is. Az egyik szülőm elvesztése… szörnyű érzés, ami felemészti a gyomrom, a szívem, a lelkem. Mindenemet. Amikor csak rá gondolok, visszaemlékezek mindig felszínre akar törni a sírás, s mikor engednék neki, csak összeszorul a torkom és a szememet ellepik a könnyek, de nem vagyok képes sírni, mert a lelkem és eszem mélyén tudom, hogy Ő ezt nem szeretné látni a felhők öleléséből.

2010. december 17.

Igen. Elmentem. Ott voltam a 2010-es X-Factor döntőjének első napján. A leges-leghátsó sorában ültem. Az ujjaim x-ben és némán könnyeztem, miközben a One Direction énekelt. Majd némán folytattam, mikor kiestek. Gratuláció nektek fiúk, kik elértétek az álmaitok. Csak Harry ne feledd milyen volt az életed mindezek előtt.