Fejezet: negyvenöt

Halihó!
Meghoztam az új fejezetet. Jelentem felfrissülten, boldogan, ihlettel tele jelentkezem.
Tegnap a barátnőimmel moziban voltunk és megnéztük a LOL-t. Megadta a kellő löketet.
Na húzok is írni.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Harry Styles)

   A koncert után kicsit bezárkóztunk az öltözőnkbe, hogy segítsenek kivitelezni azt a zseniális tervemet.
   - Tehát senkinek sem fog baja esni? – szögezi le előre Liam.
   - Úgy bizony. Tehát a terv a következő…

   (Macey Cowell)

   Éppen Simonnal beszélgettem, amikor Louis hirtelen nekünk rohant. Teljesen feldúlt volt az arca, hát még a hangja.
   - Harry összeesett. Az egyik percben még beszélt nekünk a… mindegy miről. És aztán… se szó, se beszéd összeesett a padlón. Segítenetek kell – hadarta egy szuszra. Simonnal összenéztük, majd mind a hárman rohantunk az fiúk öltözőjének irányába.
   A bent lévő három fiú körbe ülte Harryt. Nézték a pulzusát, pofozgatták és a többi.
   - Miért nem ébred fel? – kérdezte fojtott hangon Niall. Letérdeltem Harry mellé és egy ideig csak néztem az arcát. Teljesen sápadt volt a szája egy picit mintha lilás lett volna. Kezemet az arcára simítottam, s hüvelykujjammal simogattam a bőrét. Egy könnycsepp nyert utat az arcomon.
   Harry szemei kipattantak és rám vigyorodott.
   - Vesztetted a fogadást – nevetett fel. Mindenki az én reakciómat várta. Letöröltem az arcomról a könnycseppet, majd lassan felálltam és elindultam kifelé.
   - Mi a baj? – szólt utánam Harry.
   - Hogy voltál képes ezt csinálni? – emeltem feljebb a hangomat miközben rá néztem.
   - Ez csak egy fogadás volt.
   - Tévedsz, ha azt hiszed, hogy engem a fogadás érdekel – kiabáltam rá. – Hogy tudtál így megijeszteni? Mindent a miatt a szar fogadás végett?
   Csak nézett rám bambán. Megráztam a fejem és kiviharoztam a csarnokból.

   Kint egy lány állt egyedül. Felismert és odajött hozzám.
   - Kijönnek még szerinted? – kérdezte angolul magyaros akcentussal.
   - Nem bent maradnak örökké – válaszoltam morogva. A lány kissé behúzta a nyakát, mire sóhajtottam. – Bocs, csak nincs valami jó estém. De holnap dedikálás lesz a Debrecen plázában az I. emeleti Alexandra könyváruházban. Ott biztos aláírják mindenedet.
   - Túl alacsony vagyok ahhoz, hogy túl is éljem – húzta el a száját. Hát igen. Vagy tíz centivel alacsonyabb volt nálam.
   - Add meg akkor a számodat. Gyere oda kilencre és odaviszlek – tettem ígéretet. Bólintott és lediktálta a számát és a nevét: Anna.

   Korán kellett kelni, mert fél kilenckor kezdődött már a dedikálás, viszont a fiúknak nyolcra már ott kellett lenniük elbújva.
   Miután ők elmentek kibújtam az ágyamból és felvettem szakadt aljú fekete rövidnadrágot, egy fehér toppal és egy csíkos ujjú, kapucnis pulóverrel.
   Bevettem a gyógyszereimet és ettem egy almát, majd felhívtam Annát.
   - Szia. Változott a terv. Ide tudnál jönni a hotelba?

   (Harry Styles)

   Még csak egy fél órája írogatunk alá dolgokat, de már most teljesen kész vagyok. Vajon Macey valaha is fog hozzám szólni?

   - Harry, bocsi írsz alá mellet? – kérdezte az egyik lány, mire mosolyogva ennyit feleltem:
   - Melyiket?
   - Nem-nem. Nem az enyémet. A nagymamámét. Nagy rajongód és nagyon szeretné, ha aláírnád neki a mellét – mosolygott a lány. A nagyi kicsit lejjebb húzta a köténykéjét, én pedig alá tudtam írni a… mellkasát. Egészen végig követtem a szememmel a nagymamát és az unokáját. Egészen a sor végéig.
   - De meleg van ez alatt a paróka alatt – rázta le a fejéről a kapucnit és a szőke parókát Macey, majd összepacsizott a nagymamával, egy körül belül tizenöt éves lánnyal nagymama ruhában kendővel a fején. A fiúk olyannyira röhögtek rajtam, hogy Louis leesett a székéről.