Fejezet: ötven

JUBILEUMI FEJEZET! *-*
És bocsánat, ha kiakasztalak majd titeket a rengeteg ruhával... :/
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Hogy nem vagyok királynőfajta? Hogy nem vagyok szépségkirálynő fajta? Hát nem vagyok, de azért mégis pofátlanság ezt a képembe mondani. Vagy végül is… fő az őszinteség.

   Először egy alkalmi ruhaboltba mentünk be, ahol felkaptam pár hosszú estélyit. Először egy éj kék estélyit próbáltam fel, aminek a slicce elég magas volt, így az egyik lábam kilátszott.

   Aztán egy rózsaszín pántnélkülit, aminek a szoknyarészét… bolyhos tollas izék borították és a derekán volt egy fekete öv.

   A harmadik ruha ismét kék volt, de ez egy feszülős, combközépig érő volt, aminek a hátulján hatalmas fátyol volt, deréktól lefelé. Csak az egyik oldalán volt pánt, ami a ruhát tartotta (azt pedig kék virágok díszítették). A mell és derékrészén pedig csillogó kövek díszlettek. Ez egy kissé csicsás és szűk az én ízlésemnek. Minden mozdulatomnál felcsúszott, úgy kellett leráncigálnom.

   A negyedik ruha egy barna, combközépig érő ruha, amit kívül fátyol borított. Úgy néztem ki, mint egy karamellába mártott kávészem.

   A legelső ruhát vettük meg, de megegyeztünk, hogy nézünk még, így bementünk egy butikba. Őszintén már nagyon fáradt voltam ettől a négy ruha próbálásától is, de annyira hajtott a vágy, hogy bebizonyítsam, tudok szép is lenni, hogy tovább hajszoltam magamat.

   Az első ruha egy egyszerű mégis összetett ruha volt. Fekete volt az alapja, a szoknyarészén egy helyenként rózsaszínű fátyol volt. A tetején nem voltak pántok és a derekán egy fekete szalaggal volt megkötve. Szép volt, csinos, de szúrt az anyaga. Talán mégsem ez az igazi ruha.

   A következő pár ruhát már csak Simon adogatta be. A második amit felvettem egy fehér ruha volt, amit csipke borított és a derekán egy fekete szalaggal volt átkötve. Kicsit nehéz volt, de csinos.

   Oké… visszaszívtam. Simon beadott egy habosan babosan habos fehér ruhát. A mellrészén csillogóporral volt behintve, s mell alatt egy hihetetlen nagy virág volt. Csinos, de nem az én stílusom.

   Aztán beadta a látszólag tökéletes ruhát. Halványrózsaszín. Fodros szoknyával. Féloldalas volt (egy fátyolszerű valami, ami a vállamon meg volt csomózva). A derekán pedig egy fekete öv (apró kövekkel) díszlengett.

   Mivel Simon már unta a kenyér héját, így megvettük ezt az utolsó ruhát, de mivel még mindig nem voltam megelégedve ezzel a két ruhával, így bementünk még egy üzletbe.
   - Ez az utolsó – mondta Simon szigorúan. Tisztelegtem, majd beléptünk. Az ajtóval szemben pedig megláttam a tökéletes ruhát. Odarohantam hozzá, végigsimítottam az anyagán, majd az eladó segített levenni a babáról. Bevonultam az öltözőfülkébe és felvettem.

   - Gyönyörűséges – mondta Simon mikor kijöttem megmutatni a ruhát. – Tudod, ha apád így látna… szerintem sírna – törölgette meg a szemét. Mi?
   - Simon te sírsz? – léptem elé és megöleltem.
   - Nem sírok, csak a szememen keresztül nyáladzom. Még jó, hogy könnyezek – nevetett. A jó, öreg, szarkasztikus Simon. – Nagyon szép vagy.
   - Köszönöm. Tudod mit? Levetem ezt a ruhát, megvesszük és visszamegyünk a szállodába- pusziltam meg.

   - I think you’re pretty without any make-upon. I think you’re funny when you tell a punch line wrong. You know I get you,so you let your walls come down, down – énekelte Harry mikor beléptem a szobámba. Mondom a szobámba. Elvileg az enyémbe.
   - Ezt mire véljem Harry? – mosolyogtam, majd letettem a dobozokat a sarokba. Harry felállt és elém sétált.
   - Youare so beautiful, for me. Can’t you see? You are everything I hope for. You areeverything I need. You are so… beautiful – énekelte, majd megcsókolt. – Sajnálom, hogy a fiúk ma… olyan… bunkók voltak veled.
   - Nem tesz semmit.