Fejezet: ötvenegy

Sziasztok!:)
Ma valószínűleg Noricii-val relaxációs ötletdömpinget fogunk tartani (fürdőbe megyünk).Ó és képzeljétek... megálmodtam a tökéletes befejezést a történetnek.
Valamint sajnálom, hogy mindenfélét megosztottam a blogon, mint az interjút, ami velem készült, meg, hogy ask.fm-en kérdezhettek, de úgy éreztem ez is a bloghoz kapcsolódik valamilyen szinten.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   A tükör előtt állok, egy szál törülközőben és egy fogalmam sincsen arról, hogy mit vegyek fel. A kék hosszút? A rövid rózsaszínt? A tökéletes szürkét? Ha az egyiket veszem fel mihez kezdjek a többi kettővel?
   És ekkor… beugrott a világ legzseniálisabb terve!

   (Harry Styles)

   A szálloda halljában frakkos férfiak és uszályos nők pörögtek egy teljesen beütemezett és tökéletes koreográfiára. Már egy uszályos lány hiányzott. Macey.
   - Simon, merre van Macey? – fordultam az említett felé. Ő csak jobbra mutatott. Odafordultam és megláttam a legtökéletesebb, leggyönyörűbb látványt, amit ember csak elképzelhet – nem, nem tükörbe néztem – éppen Macey jött le a lépcsőn. Egyik keze a korláton siklott, míg a másikkal a ruhájának szélét fogta.
   A ruhája sem volt semmi. A földig ért. Szürke volt. A derekán kövekkel. A dekoltázsa sem volt semmi. Macey-nél gyönyörűbbet még nem láttam. 

   Tettem pár lépést felé, de egy öreg fószer beelőzött, s kezét Macey felé nyújtotta. Macey egy zavart mosolyt villantott felé, majd óvatosan hozzáérintette a férfi kezéhez az övét.
   - Kedvesem, maga a leggyönyörűbb gyémánt ebben a bálban – hajolt meg a férfi, majd kezet csókolt. – Megtisztelne, ha lenne az ötödik feleségem. Igazi gyémántgyűrűt is adnék, de a farzsebemben csak egy rubint lapul – húzott elő egy vörös kővel díszített gyűrűt a hapek. Kitágultak a szemeim, majd közéjük ugrottam.
   - Ez a virág már foglalt Sir Jó idős méh uraság. Zümmögjön odébb – tessékeltem odébb eléggé vad kézmozdulatokkal, mire a faszi odébbállt.
   - Ugye tudod, hogy ezt magam is megtettem volna? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel. Csak vállat vontam és megcsókoltam.
   Finoman arrébb húzódott.
   - Ezt majd este – kacsintott rám. – Akarsz táncolni?
   - Idézzünk emlékeket? – nevettem fel, majd lemutattam a két bal lábamra. Csak felkuncogott és kézen fogva behúzott a tömegbe.

   (Macey Cowell)

   Miközben Harry-vel táncoltam visszagondoltam arra, hogy vajon jó ötlet volt-e megtenni azt, amit egy negyedórája tettem.

   Átfutottam Simon szobájába és egy kis apró kotorászás után, de megtaláltam azt, amit kerestem. A telefonszám. Tárcsáztam és a második csengésre egy kedves női hang szólt bele.
   - Jó estét kívánok! Macey Cowell vagyok. A nagybátyámnak van meg a számuk, Simon Cowellnek, mert a One Direction fog fellépni a szépségversenyükön. Szóval… én szeretnék jelentkezni – nyeltem egyet. A nő mormolt valamit.
   - Milyen ország, állam, megye vagy város nevében indulna Ms. Cowell?
   - Lo… nem inkább Holmes Chapell. Cheshire megyében található, Angliában – mondtam, mire beleegyezően hümmögött.
   - Milyen színű ruhában indulna? Sajnálom, de ezeket szükségünk rögzíteni. Lesz egy hosszú alkalmi ruhás, egy fürdőruhás, egy hétköznapi ruhás és egy rövid alkalmi ruhás felvonulás – sorolta monoton, ám mégis kedves hangon. – Mi a hosszú alkalmi ruha színe?
   Kicsit töprengtem, majd rávágtam:
   - Sötétkék.
   - Fürdőruha?
   - Narancssárga és fehér csíkos – a első olyan fürdőruhámat mondtam, ami a legfeltűnőbb.
   - Miből áll a hétköznapi ruha és mik a színei?
   - Kék blúz, drapp blézer és fehér hosszúnadrág egy magas sarkúval, ami szintén drapp színű.
   - Rövid alkalmi ruha színe?
   - Rózsaszínű.
   - A próbákon meg tud jelenni? – ajjajj…
   - Nem, de gondolom, lehetséges lenne, hogy videó felvételben küldjék el nekem a lépéseket – mondta negédesen.
   - Megoldható Cowell kisasszony.