Fejezet: harmic

Sziasztook! :3
Anyukám (! ~ szép megszólítás mi?! xd) dolgozik, úgyhogy el vagyok bújva a géppel, hátha a kémei megtalálnak (mamám). >.< Az elbújás annyit jelent, hogy be vagyok zárkózva a szobámba, testtel védem a laptopot és a töltőzsinórt beágyaztam... :"D
Carlie novellája: http://iixel.blogspot.hu/2012/06/carlie-perfect.html
Puszi: YAlexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   - Jobb, ha erről nem beszélünk senkinek.

   1 nappal korábban:

   Élet apró örömei, amikor Simon visszaengedett a Harry-vel és Louis-szal közös szobámba. Örvendeztünk egy könyvet aztán aludni mentünk. Persze én Harry mellett akartam aludni, de Louis kivágta a hisztit, hogy ha akár csak rá merek nézni az ő jegyesére, szól Simon-nak, hogy rakjon az egész buszból így menet közben. Inkább nem kockáztatok.

   - Jó reggelt Édes – puszilta meg a számat Harry.
   - Hány óra? – nyöszörögtem, majd ülő helyzetbe tornásztam magam.
   - Nyolc – mosolyogott. Gyorsan hátranézett, majd befészkelte magát mellém a takaró alá. – Louis most ment zuhanyozni, úgyhogy van kb. egy óránk kettesben. Mit szeretnél csinálni?
   - Felöltözni? – nevettem.
   - Az ágyban mit szeretnél csinálni? – tette fel a kérdést immáron kibővítve.
   - Ezt? – csókoltam meg.
   - Helyes válasz – mosolygott, majd hátra döntött.
   - Én mindent látok – jött ki Louis fogkefével a szájában. Harry csak megrántotta a vállát, majd folytatta munkáját… khm… a számban. – Hiányzik Eleanor – sóhajtott szörnyűfrizurájú szobatársunk, majd visszavonult a fürdőszobába.

   - Srácok ezt nem fogjátok elhinni – ugrándozott be a szobánkba Liam, aki ebben a pillanatban olyan boldog volt, hogy ráaggathatnánk egy pongyolát és kinevezhetnénk békenagykövetnek.
   - Az Istenért – kiált fel szitkozódva Harry, majd leül mellém. – Egy: kopogni luxus, vagy levágták kezed-lábad? Kettő: Miért zaklat minket mindenki?
   - Danielle Milánóban van – vigyorgott Liam nem törődve Harry hülyeségével. – Csak egy olasz énekes háttértáncosaként.
   - Ez jó hír végül is – mosolygok bíztatóan. – Milyen a pasi?
   - Olyan… igazi tinikedvenc és…
   - Ismerem a fajtát. 165 cm vagyok-csőszárú gatyát hordok-laza vagyok, mint a rigalánc-van egy csajom két napja-és a példaképem Cody Simpson. Nem tévedek? – sóhajtok, miután elsoroltam a mai popsztráokra leginkább jellemző tulajdonságokat.
   - Valami olyasmi – vont vállat.
   - Legalább így találkozhatok Daniellel én is – mosolyogtam. Megcsörrent a telefonom. Odakaptam, majd megvizsgáltam a telefonszámot. Kinyomtam, hiszen ismertem.
   - Ki volt az? – érdeklődött Harry.
   - Csak Cassie, de most nem érek rá – húzom el a számat. – Amúgy meg kihagyom a mai városnézést. Túlfáradt vagyok.

   A fiúk és Simon elmentek én pedig egyedül ülök itt a szobában a telefonomat szorongatva. Visszahívjam? Ne hívjam vissza?
   Valahogy mégis megnyomtam a hívás gombot.
   - Macey, örülök, hogy visszahívtál – mondta a vonal túl végén Bruce. – Szeretnék bocsánatot kérni, azokért, amik történtek.
   - Bocsánatot? Azokért? Bruce… ez nem olyan dolog, amit bocsánattal el lehet simítani – suttogtam idegesen. Nem akartam olyan klisékbe botlani, mint a telefonba ordítozás.
   - Tudom, hogy még fontos vagyok neked. És tudom, hogy sosem fogsz elfelejteni…
   - Persze, hogy nem foglak – mondtam lágyan. – Te voltál nekem az első, arra meg végképp emlékezni fogok mit tettél velem könyöktől tenyérig, te disznó.
   - Mondtam már, hogy sajnálom – csattant fel.
   - Ennyi nem elég.
   - Tudom, hogy Harry csak egy pótlék.
   - Fordulj fel!

   - Valami baj van? – lépett be Liam az ajtón.
   - Hát te nem mentél el? – lepődtem meg. Nem kicsit, nagyon.
   - Gondolkozom, mivel lephetném meg Daniellet, de nem tudok semmit sem kitalálni – sóhajtott mélyet, majd leült mellém a földre.
   - Egy romantikus vacsorának mindenki örül. Tudod. Virágszirmok, gyertyák, halk zene, finom vacsi – rendelj, ne te főzz -, csokoládéba mártott eper, pezsgő – mosolyogtam a gondolatra.
   - És mi van veled? Nem vagy feldobódva – jegyezte meg. Igen… lehetősen szét voltam csúszva.
   - A lényeg, hogy volt egy fiú, akivel régen jártam, aztán csinált egy nagy baromságot, majd elment és most visszajött. Most pedig hívogat – rendeztem le egy hivatalosabb verzióval a történetet.
   Liam elmesélte, hogy féltékeny arra az olasz énekes gyerekre.
   Egymást vigasztaltuk – persze senki sem sírt. A vállára tettem a fejemet, majd mikor elemeltem onnan a szája valahogy az enyémre talált. Egyikünk sem hajolt el. Talán nem is fogtuk fel, de vagy bő két percig csókolózhattunk.
   Mikor eltávolodtunk én csak ennyit mondtam: - Jobb, ha erről nem beszélünk senkinek.