Fejezet: harmincegy

Sziasztok!
Anyu és a barátnője elmentek egy másik barátnőjükhöz, így sikerült fellopóznom a géphez. Meg rokonság is itt volt...
Köszönöm, hogy mellettem vagytok, így is. Köszönöm, hogy így nő a rendszeres olvasók száma. Köszönöm, hogy vagytok.♥
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Liam Payne)

   Egy spontán csók volt csak. Egyikünk sem akarta. Akkor meg mégis miért vagyok ennyire kiakadva miatta? Nem tudok senkinek sem a szemébe nézni. Mindenkivel ingerülten és feszülten viselkedem.
   Csak azt nem értem, hogy Macey hogyan képes úgy tenni, mintha semmisem történt volna.
   - Hová mész Macey? – csókolta meg Harry a BARÁTNŐJÉT, akit én a BARÁTJA csókoltam egy fél órája, órája.
   - Simonnal rokoni kapcsolatok napot tartunk. Elrángatom vásárolni – kacsintott, majd Simon mellé lépett és kiléptek a buszból. Ez pazar.
   - Srácok, ugye nem felejtettétek el, hogy ma este lesz egy helyi tévében interjúnk? – szólalt meg Louis, miközben a pudingos kanalat nyalogatta. Kész, teljesen szét vagyok esve. Általában mindig én figyelmeztetem őket ilyesmikre.
   - Mi van veled Liam? – vigyorog rám Harry. – Általában te vagy közülünk a mindent tudó.
   - Leszállnál rólam? Kiment a fejemből és kész! – csattantam fel, majd kiviharzottam a konyhából.

   - Liam! – csörtetett be a nappaliba Zayn idegesen. – Vedd már fel azt a rühes telefont. Már félórája nyekerél!
   - És hol van? – kérdeztem vissza ingerülten.
   - A zsebedben. Mi van ma veled?
   - Mindenkinek lehetnek rossz napjai nem? – csattant Zaynen az ostor. Csak megrántotta a vállát és kiment.
   - Liam? Minden rendben? Tök sokáig nem vetted fel – csendült fel a telefonban Danielle hangja. A düh rögtön elmúlt belőlem, inkább a szégyen és a szeret vette át a helyét.
   - Bocs Kicsim. Elgondolkodtam – mondtam kedvesen. Annyira kedvesen, amennyire csak tudtam.
   - Arra gondoltam, mi lenne, ha ma beugranék hozzátok? – NE, NE, NE, NE! – Tudom, hogy csak holnap reggelig maradtok, mert ma lesz egy interjú és egy koncert, holnap reggel pedig dedikálás, de olyan régen láttalak…
   - Remek. Mikor jössz? – vigyorogtam, hogy érződjön, örülök. NE GYERE!
   - Fél óra múlva ott vagyok. Szeretlek – ezzel letette.

   - Srácok jön Danielle! – rontottam ki, mire négy meglepődött fejet láttam.
   - De lelkes vagy – ironizált Niall.
   - Fogd be – rivalltam rá, mire visszafordult a kajájához. – Sajnálom, oké?! – bukott ki belőlem. – Szar napom van ennyi és valakin ki kell töltenem, mert különben kipukkadok!

   - Harry gyere, be a nappaliba kérlek – dugtam ki a fejemet a konyhába, ahol csak göndör hajú barátom volt. Bejött, majd leült Danielle mellé. Eléjük álltam.
   - Csókolóztam Macey-vel.

   (Harry Styles)

   Annyira ismerem Liamet, hogy tudjam, nem viccelődik, főleg nem lányokkal és nem mondana ilyet hülyeségből. Azt is tudtam, hogy szörnyen lelkiismeretes.
   - Mégis mikor? És hol? És miért? – akadt ki Danielle.
   - Mindketten ki voltunk borulva és csak úgy megtörtént oké? – magyarázta idegesen Liam. Hadart. Mindig ezt csinálja, ha ideges.
   - Mikor történt? – állt fel Danielle. A szemét ellepték a könnyek.
   - Egy órája, másfél talán – mondta Liam a földet nézve.
   - Én megbíztam benned és hittem benned, de te összetapostad mindezt. Hogy tehetted? – sziszegte Danielle, majd keze Liam arcán csattant. – Ezzel nincs több közünk egymáshoz – mondta és kiviharzott a buszból.
   - Meddig? – vetettem rá sötét pillantást.
   - Talán két… két perc – nyöszörögte Liam. A barátom, ide vagy oda, de megütöttem. Egy szép jobb egyenest adtam neki. Liammel a földre kerültünk és én még egy kicsit tovább ütögettem, míg a fiúk le nem választottak róla.

      (Macey Cowell)

   Bár próbálom a vásárlással és a beszéddel elterelni a gondolataimat, de egyfolytában az a kép lebeg a szemem előtt, hogy Harry meggyűlöl engem, ha ezt megtudja. Nagyon fontos, hogy beszéljek Liammel, amikor hazaértünk, hogy még véletlenül se mondja el neki!