Fejezet: húsz

Sziasztok!
Vasárnap van és itt a megígért huszadik rész. :D
Viszont több hírrel is szolgálhatok (jók, rosszak egyaránt):
1. Ma van a novella versenyre utolsó napja. Bokros teendőim miatt nem tudok válaszolni az e-mailekre, de még ma éjfélig örülnék, ha megkapnám a maradék négy novellát: Liraa, Carlie, sophilove1D, Ylvia. Közülük ketten jelezték, hogy ma tudják csak küldeni.
2. Csütörtökön és pénteken osztálykirándulásra megyek.
3. A saját blogomra hétfőtől fogom felrakni az általatok küldött novellát és, amikor azok mind felkerültek felrakok pár sajátot is, amik az általam megadott zenékre íródtak. :) - erre vonatkozik az új szavazás.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Az utolsó napunk itt Párizsban. Este még lesz egy kisebb buli lent a szálloda halljában, amire hivatalosak vagyunk, de aztán olyan hajnali négy vagy öt óra tájékán már várható az elindulás Bordóba.
   Felkecmeregtem az ágyamból, majd a bőröndömhöz mentem, hogy keressek valami ruhát, amiben lemegyek reggelizni, majd elkísérem a fiúkat egy rádiós felvételre.
   Felvettem egy fehér toppot, amire felhúztam egy citromsárga szűkebb fazonú – mégis kicsit bő – szoknyát, meg egy magas sarkú, sárga cipőt.

   Kifésültem a hajamat, kihúztam a szemeimet és lementem az étkezőbe, ahol már a legtöbb ember éppen ette a rántottáját, vagy a kaviárját. Puccos franciák.
   - Mit tudok adni, madame? – kérdezte elég gyenge angollal a pincérnő. Ember nem tudja, hogy aki nem valami perfektül beszéli, az angolt miért veszik fel, a világ egyik leghíresebb szállodájába.
   - Seul un sandwich aux tomates et jambon et de thé /Csak egy paradicsomos-sonkás szendvicset és teát/– válaszoltam kedvesen mosolyogva. Hálás mosolyt küldött felém.
   - Asseyez-vous là-bas et l'emmener Monsieur Horan /Foglaljon helyet Horan úr mellett és odaviszem/ - tette még hozzá, majd elment. Odabattyogtam Niallhez, majd lehuppantam a mellette lévő székre. A többiek még nem voltak lent. Gondolom még húzták a lóbőrt.
   - Beszéltél már vele? – puhatolóztam.
   - Egy fél órája – bólintott, majd magába tömte a maradék omlettjét. – Elnézést kaphatnék még egyet? – kérlelte a pincérnőt, amikor letette elém a kért ételemet és italomat.
   - Természetesen – bólintott a nő, majd ismét eltűnt.
   - Természetellenesen sokat eszel. Mi történt Niall?
   - Megfogadtam a tanácsodat és elénekeltem neki a dalt. Amikor befejezetem… felnézem és kikapcsolta a kameráját. Kilépett – hajtotta le a fejét, majd megtörölte a szemét. – Bocs, csak még fáradt vagyok, és ilyenkor könnyezik a szemem.
   - Niall – tettem a hátára a kezemet.
   - Itt is van. Jó étvágyat – mondta a pincérnő, majd elment.
   - Annyira sajnálom. Itt a példa, amiért nem szabad rám hallgatni. Magamból indultam ki és…
   - Magadból? Várj te akkor…
   - Sziasztok – ültek le hozzánk a többiek. Harry mellettem foglalt helyet, pontosabban a bal oldalamon, mert Niall ült a jobbomon. Louis Niall-lel szembe, Louis mellé Liam, Liam mellé pedig Zayn ült.
   - Niall ezeket a tányérokat te ürítetted ki? – kérdezte Liam nagy szemekkel. – Természetellenesen sokat eszel ma reggel.
   - Csak éhes vagyok – rántott vállat a szőke fiú, majd sandán rám pillantott.
   - Hogy telt az éjszakád? – kérdezte tőlem Harry. Eszembe jutott, hogy nem aludtam valami sokat, és hogy vagy két órát Niall-lel töltöttem, éjjel!
   - Mély álomban – lódítottam. Niall lehajtotta a fejét és vigyorogni kezdett, mire tarkón csaptam.
   - Macey Cowell lui-même /Maga Macey Cowell/ ? – kérdezte egy férfi, aki Liam mögött állt meg.
   - Oui – bólintottam, mire az orrom alá dugott egy papírt és egy tollat egy olyan mondattal, hogy itt írja alá. Odafirkantottam egy aláírást, majd egy borítékot húzott elő a kabátzsebéből és intett pár embernek, akik több tucatnyi vörös rózsát tettek körém a földre.
   - Au revoir ! – intett a futár, én pedig hatalmas szemekkel meredtem utána. Kinyitottam a borítékot, majd gyorsan átfutottam. René.
   - Fiúk, segítsetek ezt felcipelni – utasítottam őket. Niall gyorsan betömte a szájába omlettjének utolsó maradványait. Gyorsan megittam a teámat, majd a szendvicsem hátrahagyva megfogtam egy köteg rózsát és cipelni kezdtem. A fiúk követték a példámat, majd elindultunk a második emeletre. Ugyebár a lift tele volt és nem volt kedvünk várni, miközben mindenki minket bámul a lépcsőn másztunk fel a 249-es szobába, ami az enyém volt.

   A szobába beesve ledobtuk a rózsákat oda ahova csak tudtuk, majd elterültünk a franciaágyon.
   - Eddig sem csíptem a virágokat, de most már gyűlölöm őket – morogta mellőlem Niall.
   - Nekem mondod? – kérdezte Liam. – Anyám kertészkedni tanul. Félek hazamenni.
   - Lehet futórózsa lesz az ablakodban – röhögtem fel.
   - Ez még viccnek is rossz – nézett rám elsápadva Liam. – Próbálja csak meg. Úgy kihajítom azt a növényt, hogy nem futni nem fog, de még a növésben is megáll – erre mind a hatan felnevettünk.
   - Ki küldte és mit ír? – ült fel a kettővel arrébb fekvő Harry. Sóhajtva vettem ki a zsebemből a levelet.
   - Kedves beauté! Én még mindig úgy tartom, hogy a kapcsolatuk tökéletes, ezért küldtem neked százötven szál vörös rózsát, mert ezek tökéletesek. Az a csók, jelentette nekem a világot és sajnálom, amiért lechienne-ztelek, de dühös voltam. De most rájöttem, hogy ez kell neked ahhoz, hogy az enyém legyél. Szeretlek: René.
   Válaszul a fiúk felröhögtek.
   - Hányok ettől a fazontól – gyűrtem össze a levelet.
   - Mit jelent az, hogy lechienne-zni? – kérdezte Zayn.
   - Azt kedves barátom, hogy amikor megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit, leribancozott.