Fejezet: huszonkilenc

Halika!
Szívecskéim.... A "remek" (szarkazmus) bizonyítványom miatt örök halálra kárhoztattak itthon. Most is csak azért tudok írni, mert anyu nincs itthon. Ígérem kaptok fejezetet a szünet alatt folyamatosan, de lehet vagy korán vagy későn. Na mindegy.
Itt a rész.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   - Harry nem láttad Macey-t? Nincs a szobájá… Óóóó! – rontott be Simon Harry szobájába, ahol mi ölelkezve feküdtünk az ágyon. – Ugye ti nem?
   - Simon miért vagy ennyire prűd? – fakadtam ki hirtelen.
   - És szűzies – vigyorgott mellőlem Harry. Finoman oldalba vágtam.
   - O-ké – mondta tagoltan Simon, majd az órájára nézett. – Igyekezzetek. Egy óra múlva indulunk Marseille-be. Pakoljatok. Macey te is!

   Egy óra múlva már puccparádéba vágva álltunk a busz előtt. A fiúk – nem vitték túlzásba – melegítőalsóban és trikóban álltak, míg én virágmintás hosszú ujjú és hosszított felsőben voltam, ami alatt egy szűk fekete szoknyát viseltem.

   - Macey Anamaria Robin Cowell – üvöltötte anyám és Joe a kihangosított telefonba. Jó sokáig próbálhatták, hogy ilyen összhangban kimondhassák a szép és hosszú nevecskémet. A fiúk persze leestek a kanapéról annyira röhögtek a nevemen.
   - Kezdem egy anyai fejmosással. Cassandra barátnőd mesélt egyet és mást nekem a szerelmi – ejtette ki gúnyosan a szót – életedről. Valamint Bruce is.
   - Állj, állj, állj! Mi a jó Istenért beszéltek ti Bruce-szal? – pattantam fel a helyemről, majd magánhívást akartam kezdeményezni, de Simon visszaültetett. Majd egy olyan, ha megtetted Harryvel viseld a következményeit nézéssel elnémított.
   - Átjött hozzánk, hogy beszéljen veled. Még süteményt is hozott, ami nem mellesleg finom volt – mondta anya.
   - Ti meg bírtátok enni?
   - Miért vagy tele előítéletekkel? – förmedt rám édesanyám. Az anyám!
   - Nem is tudom – kiabáltam a telefonba, majd kinyomtam.

   - Remélem most örülsz te is – néztem dühtől szikrázó tekintettel Simon felé, majd berohantam Harry, Niall és Louis közös szobájába és felmásztam a régi ágyamra, ami tisztán és üresen fogadott.
   - Mi a baj? – mászott fel mellém Harry.
   - Miért kell mindig mindent mindenkinek elrontania? – mondtam a párnámba a sírástól eltorzított hangon. Közel voltam ahhoz, hogy bömböljek, mint egy öt éves.
   - Én itt vagyok – vigyorgott önelégülten. Vállba ütöttem, majd a szemébe néztem, ami tele volt sajnálattal.
   - Tudod ez néha nem mindig elég – lomboztam le a kedélyeit. – De most egy ölelés is megtenné.
   A karjaiba zárt. Simogatta a hátamat és a fülembe valami dallamot dúdolt.
   - Fél óra múlva megérkezünk Marseille-be. Öltözz fel valami észbontóba jó? – nyomott puszit a számra, majd kiment.

   - Nem jó. Ez sem. Ez sem – turkáltam a ruháim között. Simon egy negyed órája ment el egy bocsánatkérés és sürgetés után.
   - Tökéletes – suttogtam, majd megragadva a ruhát berohantam a fürdőbe.

   (Harry Styles)

   Simon azt mondta Macey késni fog egy kicsit, de mi nyugodtan – apró célzás az elhalaszthatatlan koncertre – kezdjünk csak időben.
   Éppen a Save you tonight-ot énekeltük, amikor megpillantottam a backstage-be éppen belibbenő Macey-t. Testhez feszülős, mélyebb dekoltázsú pink ruhát viselt, a haját pedig kontyba fogta. Nem tudom mi a konty neve, de nem a haja érdekelt.

   Még mindig őt néztem, de mennem is kellett közben így alakult ki az a harci helyzet, hogy akkora seggest estem, hogy azt hittem meghalok.
   - Harry úristen jól vagy? – szaladt oda hozzám Louis. A zene is leállt. – Így hogy fogunk közösülni? – visított fel, mire az összes rajongónk felnevetett. Még utoljára vetettem Macey felé egy vicceskedő ennek-is-te-vagy-az-oka pillantást, majd folytattuk tovább.

   (Macey Cowell)

   Amikor Harry esett egy nagyot úgy éreztem, hogy igen, ő az a férfi, akinek a génjeit örökíteni szeretném. Igyekeztem nem látványosan röhögni a fiúmon, így az arcomhoz kaptam a kezemet.

   A huszadik visszatapsolás után végre befejezték a koncertet.
   - Jól áll ez a ruha – suttogta a fülembe Harry, amitől kirázott a hideg. – Jó érzés lesz leszedni rólad – puszilta meg az arcomat.