Fejezet: huszonnégy

Sziasztok drágaságok!
Igyekszem valamit kicsikarni magamból, de ez a kétnapos osztálykirándulás teljesen leszívott energiailag...
Viszont...
Ma kicsit nevettünk. Köztudott, hogy (valaki elkezdte és többi folytatta), hogy Caroline Flack magyar csúfneve a csatakanca. Így amikor én az egyik visegrádi pizzéria étlapján megláttam, hogy 'lóhúsból készült ételek' egyszerre kezdtem röhögni, meg undorodni.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   - Átöltözöm és utána… - mondtam halkan, mikor a buszba értünk – a tiéd vagyok – kacsintottam. Harry nyelt egy nagyot, majd elmosolyodott.
   - A régi szobánkban várlak – húzta fel a szemöldökét. Hátat fordítottam neki és bementem a szobámba, ami nem az övé volt. Sajnos.

   Kikaptam a bőröndömből – mert ugye minek kipakolni?! – egy fekete Starbucks-os pólót és egy rojtos farmer rövidnadrágot.

   A hajamat kifésültem, majd egyszerűen hagytam a vállamra omlani. A gyomromban lévő görcs árulkodott arról, hogy izgulok.
   - Shot me out of the sky – léptem ki a szobából – you’re my kryptonite, and you keep… - dudorásztam, hamisan és szarul, de mielőtt még beléptem volna az ajtón abba hagytam, nehogy elijesszem Harry-t.
   - Hali – vigyorgott, mivel előbb nyitotta ki az ajtót, mint én.
   - Csá – csak ennyire futja? Most csak komolyan ennyire futja? – Miről szeretnél beszélni?

   (Harry Styles)

   - Miről szeretnél beszélni? – kérdezte Macey. Beljebb lépett, majd leült az egyik ágyra. Én pedig mellé. Ahogy csupasz karja az enyémhez ért, mintha a bőröm alatt tűz ütött volna ki.

   - Harry figyelsz te rám? – hadonászott előttem Macey, míg én az ablakunkból Sella Karscy seggét fixíroztam. – Reménytelen vagy, baszd meg – vágta hozzám a szavakat, majd egy nagy sóhaj után levágódott az ágyra.
   - Szóltál? – fordultam hátra, miután Stella eltűnt a láthatárról.
   Macey felmordult.
   - Csak majdnem a nyakamat törtem amiatt, hogy figyelj a mozdulatokra – forgatta meg a szemeit. – Mivel nincs kedvem amputáltatni a lábaimat – mutatott lefelé sajgó testrészeire, amikre nem egyszer ráléptem.
   De ekkor felvillant előttem egy kép Stelláról, miközben fut a pályán… forrónadrágban.
   - Harry tudod azt terveztem, hogy levágom a lábad és megetetem az etiópokkal – mondta lazán.
   - Ja, az klassz. Én is szeretem az antilopokat – hadonásztam.
   - Na szia Harry – nevetett fel és kilépett az ajtómon. Csak akkor esett le, hogy már nincs ott, amikor bevágódott mögötte a bejárati ajtó.

   - Harry – szólongatott Macey. – Itt vagy köztünk, vagy ellepett az agyhalál?
   - Bocsánat, csak elgondolkoztam – mentegetőztem mosolyogva.
   - Megint Sella Nagy-a-picsám Karscy-n? – vonta fel az egyik szemöldökét – merem remélni – csalódottan.
   - Nem most rajtad – vigyorogtam rá, majd apró csókot nyomtam az arcára.
   - Ez aranyos volt – mosolygott.

   - Haver, csak egyszerűen menj oda és… a többi majd jönni fog magától – magyarázta Zayn. Az öltözőnkben ültünk mind az öten és próbáltak belém lelket önteni.
   - Ha meg nem, maximum újraéleszt egy csókkal – csücsörített Niall.
   - Vagy majd én – jelentkezett Louis.

   - Harry kezdesz megrémíteni – röhögött fel Macey. – Mi bánt? Legjobb barátként régen mindig meghallgattam a bánataidat…
   - Éppen ez a baj – csattantam fel hirtelen, majd halkítottam a hangomon. – Nem akarom, hogy barátként hallgass meg. Azt akarom, hogy barátnőként hallgass meg.
    Macey felöl tüntető jelleggel érkezett a csend az irányomba.
   - Szerinted menne ez nekünk?
   - Szerintem menne – bólintott. Odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Ajkai finoman súrolták az enyémet, majd egyre erősebben préseltük egymásnak a szánkat. A pólómat markolászta, míg én a derekát simítottam.

   - Ne! – sikította Macey, mikor ráirányítottam a kerti locsoló slagját. Július volt és nagyon meleg, anya pedig kitalálta, hogy mossam le a kocsit én meg – mire a barát, ha nem erre – áthívtam Macey-t segíteni.
   Egy fehér alapon, fekete csíkos, nyakba kötős bikinit viselt.

   Rohanni kezdett a habos szivaccsal a kezében, én pedig utána, a slaggal a kezemben.
   - Nem menekülsz! – kiabáltam utána.
   - Ezt fogd – kiabált Gemma Macey-nek és kinyújtott egy vödröt. Egy vödröt tele vízzel.
   - Ha most nem zárod el, öntök – fenyegetőzött. Még közelebb rohantam, már tetőtől-talpig vizes volt.
   Rám borította a vödör vizet.
   Nem baj… megérte.

   Bele mosolyogtam a csókunkba. És simogatni kezdtem Macey hasát. Most jutott el csak a tudatomig, hogy tulajdonképpen mit is csinálunk. Már nem volt rajta póló, az enyém meg már majdnem lent volt.
   - Nem korai ez még neked? – suttogtam rekedten.
   - Talán – motyogta -, de nem érdekel. Akarlak. És ha holnap megbánjuk. Legalább megtettük.