Fejezet: huszonöt

Sziótok! :33
Kipihentebben, újult erővel itt vagyok. :D
Mint láthatjátok feltettem az új kinézetet; letelt a két hét. A novellaverseny különdíjasai közül csak Liraa írt nekem e-mailt, így csak az ő által kívánt karaktert tudom biztosan. De mind a három emberke benne lesz, majd valamikor a harmincadik fejezet után. :)
Feltöltöttem még két novellát.
DreamerGirl: http://iixel.blogspot.hu/2012/06/dreamergirl-perfect.html
Juhász Noémi (Orbit): http://iixel.blogspot.hu/2012/06/juhasz-noemi-orbit-perfect.html
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   - Megbántad már? – kérdezte Harry. Fejemet, ami eddig békésen nyugodt meztelen felsőtestén, most felé fordult.
   - Miért? Te… te megbántad? – dadogtam. Magam elé szorítottam a takarót és felültem. Bele sem mertem képzelni, hogy életem első önfejű döntésében – amibe nem mellesleg ő is részt vett – kételkedik.
   - Nem, én csak… azt hittem, hogy te… mivel lány vagy… te megbántad – mondta zavarodottan Harry.
   - Egy percét sem – mosolyogtam. Kinyújtotta felém a karját és csupasz hátamat kezdte simogatni. – Mennyi az idő?
   - Fél tizenegy – nézett rá a telefonjára, amit nem kis nyújtózkodás árán tudott csak elérni. – Miért?
   - Mert a fiúk már egy órája tartóztatják fel Simont és a menedzsereteket. Nem hinném, hogy tovább is… - kezdtem, de a busz ajtajának csapódása félbe szakított. Vadul hadonászni kezdtem, majd felvettem az ágy végébe hajított fehérneműimet és odakúsztam a többi ruhámért, amik… furcsa módon, Louis ágyán voltak. Harry is magára kapkodta, és amikor már éppen végeztünk kivágódott az ajtó, mi pedig vigyázzba vágtuk magunkat.
   - Itt meg mi zajlott? – lépett be Uma, majd körbe szaglászott. – Nagyon ajánlom, hogy ne kufírcoljatok a buszban.
   - Uma mi csak beszélgettünk – nevetett Harry.
   - Voltam én is fiatal, Harry és még vagyok is. Ismerem ezeket a beszélgetéseket – válaszolt rezzenéstelen arccal Uma.
   - De… figyelj Uma – kezdtem el a monológomat. „Anya átmehetek Cassie-hez. Csak pár barát és narancslé.” Hát persze… - Nem feküdtünk le – sóhajtottam. Most beérem ezzel a kis hazugsággal is.
   - Lesz még itt ne mulass – morogta, majd kiment.

   Istenem ez most igaz, vagy csak álmodom? Madridban vagyunk! Már készen álltam arra, hogy kirohanjak, körbe nézzek a boltokban, tele egyen magam, nézzek jó spanyol pasikat, szétrugdossam C. Ronaldot (bocs) és pihenjek. Ehelyett a rabszolgahajcsár, nem Uma, mert neki sajnos ki kellett szállnia (VAN ISTEN!), hanem Simon…
   Moss hajat, sminkeld ki magad, nézd milyenek a körmeid, vegyél fel hosszabb szoknyát, Harry ne taperold! Csupa hülye parancsolgatás…
   Végül kiharcoltam magamnak a nadrágot, így felvettem egy világos farmert, egy háromnegyed ujjas virágmintás pólóval és egy balerina cipővel.

   - Indulhatunk? – pattantam oda a fiúk mellé, mire összerezzentek.
   - Miért ne? – mosolygott Niall, majd felkarolt és kiráncigált a buszból.
   - Ezt most miért is? – nyavalyogtam, amikor kivonszolt. Csak megrántotta a vállát és bevárta a többieket. Harry összekulcsolta a kezünket és elindultunk.
   Madrid csodaszép város. Mindent megnéztünk, amit csak tudtunk. Bementem velük a Real Madrid stadionjába, ők pedig cserébe eljöttek velem holnap estére ruhát venni. Édes a bosszú. Nem is én lennék, ha nem próbáltam volna fel több mint száz ruhát. Már az ötödik után untam, de a helyzet kényszeríti az eszközt, vagy valami ilyesmi…

   Miután hazaértünk fáradtan dőltünk le a kanapékra. Az asztalon Simon laptopja hevert; az ölembe vettem és felmentem egy bizonyos közösségi oldalra, amin ilyen pici kék madár található. Nem reklámozok. Komolyan nem mondom meg, mert kisípolják. És igen, itt jönnek azok az olcsó poénok, hogy richtig bemondják azt a nevet. Szóval felmentem twiterre. Első utam a világtrendekre vezényelt. Marry. Ezen megakadt a szemem.
   Rákattintottam.