Fejezet: harmichat

Azt hiszem most foglak titeket az őrületbe kergetni. Hahahahahahahaha!
Puszi: Alexa L. Wozde xx
U.i.: Arra a twitcam-re, pedig a közeljövőben sort kerítünk. :)
xx

♔

   (Macey Cowell)

   A fürdőszobában ébredni meztelenül, mellettem a meztelen Harry-vel, úgy, hogy egy fürdőlepedő van ránk terítve… jó érzés. Oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát. Szélesen vigyorgott. Rá kellett ébrednem, hogy ez csak egy álom.

   Ziláltan keltem fel az ágyamból. Miért is mertem azt hinni legalább egy apró perce, hogy Harry ilyen simán megbocsát nekem? Ez teljes hülyeség. És én is hülye volt. Egy hülye, hiszékeny picsa.
   - Elegem van már belőled Joe! – kiabálta anya? Ugrottam az időben, vagy… akkor csak álmodtam az egészet? Ránéztem az órámra: hajnali öt.
   A telefonom dallama ébresztett fel a gondolkodásomból. Simon.
   - Igen Simon? Mondjad – szóltam bele álmosan.
   - Csak gondoltam felhívlak. Most vagyunk Milánóban. Gyönyörű a hely és a fiúk most fejezték be a koncertet – hadarta izgatottan a bácsikám. Hogy mi van? – Sajnálom, hogy anyádék végül nem engedtek el. És képzeld… Harry becsajozott. Valami René a csaj neve és francia.
   - A René nem fiú név? – akadékoskodtam közbe, de fájt beismernem, hogy minden csak álom volt. Minden hiba, minden csók, minden nevetés, csak egy agyam szülte, rohadt álom volt. Az agyam bizonyára kivetítette elém azt, amire vágyom.
   - A René teljes mértékben lány név – mondta Simon. – Le kell tennem, mert Harry és a barátnője hancúrozni akarnak. HARRY!

Fáj a szívem, jaj, de nagyon beteg,
Orvoshoz én de vele úgyse megyek,
Kibírom én, akárhogy is fáj.

   Énekelem az első olyan dalt, ami a szívfájdalmamat tükrözi. Legszívesebben sírnék, de amikor anyám felordít és csapkod, felkuncogok:
   - Te… rokkant disznó! Húzzál vissza a disznótelepre a távirányítóddal együtt és ne itt röfögd nekem a himnusz – csatt! Volt egy tányérunk. Merem remélni Joe fején landolt.
   - Merre van a sportújságom te zsémbes varangyos béke? – így Joe. A kedvesség csak úgy sugárzik belőle. Ezért is szeretem. Lófaszt.
   - Ott ahol a karriered. A wc-ben! – emígyen szólott édösanyám. De szeretem ezt az asszonyt…

Fáj a szívem, jaj, de nagyon beteg,
Orvoshoz én de vele úgyse megyek,
Kibírom én, akárhogy is fáj.
Egy csók után úgy ég a szám,
Gyere babám, simulj hozzám!
Kibírom én, akárhogy is fáj az én szívem.

   Énekeltem tovább, persze halkan, mert még belém kötnek. Ekkor ismét megcsörrent a telefonom. Cassie.
   - Szia Cass, mizújs? – szóltam bele felettébb vidáman. Kibaszott népszerű vagyok, ilyenkor hajnalban.
   - Sajnálom, hogy az utóbbi időkben nem nagyon beszéltem veled, de hidd el meg volt rá az okom – szipogta ijedten.
   - Mi történt Cassie?
   - Terhes vagyok Patrick-től – mondta ki, majd mélyet sóhajtott. – Elvégeztük az apasági tesztet. Ő az apa. És…
   - És? Van még más is? Cassie mondjad már – sipítoztam a telefonba.
   - El akar venni. Lehet, hogy csak be volt szívva, amikor ezt mondta, de ki mondta – ujjongott. – Szeretném, ha te lennél a gyerek keresztanyja és a tanúm az esküvőn.

Fáj a szívem, jaj de nagyon beteg,
Orvoshoz én de vele úgyse megyek.
Kibírom én, akárhogy is fáj!