Fejezet: negyven

Helló! :D
Most Norikánál csövezek és rögtönzök nektek egy elképzeléseken már régen megalapult fejezetet. Magyarul most írom ebben a szent pillanatban, amit már pár napja képzelgem... :"D
Remélem tetszik nektek.
Puszi: Alexa L. Wozde xx
U.i.: Ti mikor szeretnétek twitcam-et?
xx





♔

    (Macey Cowell)

   - Képzeld ez tök vicces, mert anyáék nem hitték el, hogy te vagy az – nevetett Harry. Én pedig értetlenül néztem rá. – Mármint eddig mindig Macey-t mondtam csak simán, de azt, hogy Cowell azt nem.
   - De akkor miért nem adták valami jelét annak, hogy eddig nem tudták? – kérdeztem. Most Harry vagy nem beszélt rólam vagy tényleg kissé sötét ez a család.
   - Valld be kicsit ciki lett volna így közölni veled ezt, hogy nem rád gondoltak. Meg… sokkot kaptak – nevetett. Ennyire hihetetlen lenne?
   - Vágom vagy mi… - húztam el a szavakat, majd hatalmas, emberfeletti visítás töltötte be a kettőnk közti űrt.
   - KUTYI! – ordibálta Niall és berontott a szobánkba. a kutya felugrott az ágyra, át a komódra, bele az ölembe, ahol összenyálazta a nadrágomat, majd Harry-re vetette magát. Megharapta, mire a barátom férfiasan felsikított, majd az a veszett pamutgombolyag kirohant Niall pedig se szó, se beszéd utána vetődött. Harry lábbal belökte az ajtót és kicsit kellemesebb dolgokkal foglalatoskodtunk tovább.

   - Igen, te vagy a legcukibb baba a világon – gügyögtem Luxnak. Már elértük Sopront és az anyukája Lou, aki a mögöttünk lévő buszféleségben utazott a többi kellékessel, sminkessel és fodrásszal rábízta a fiúkra a babáját, Luxot, csakhogy én elcsentem tőlük (amúgy is hangszálat melegítettek) és most bent játszunk a Louis-szal és Harry-vel közös szobánkban.
   Bébit ráültettem a rózsaszín hosszúnadrágomra (amihez egy fekete csíkos felsőt párosítottam) és ott játszottam vele.

   Körül belül fél óra után kicsit elfordítottam Lux-ról a tekintetemet és megláttam az ajtóban álldogáló Harry-t, akinek az arcán levakarhatatlan vigyor terült el.
   - Mióta állsz itt? – kérdeztem tőle, mire még nagyobb vigyor jelent meg a képén. Azon a cuki képén…
   - Húsz perce – mondta vontatottan -, de ha zavar, akkor csak most álltam ide – vigyorgott tovább.
   - Mire vársz?
   - Arra, hogy mikor kezdetek egy Rihanna számra afgán totyogóst járni – nevetett ki. Én csak mérges szemeket meresztettem rá, majd a rádióhoz léptem és bekapcsoltam rajta egy One Direction számot és megfogtam Lux kezét, majd táncolni kezdtünk. Harry olyan hangosan nevetett rajtunk, hogy majdnem defektet kapott a busz.
   Megfogtam a kezét és berántottam közénk. Innentől kezdve ő is énekelt és táncolt.

   - Nagyon-nagyon jó anyuka válna belőled. Mit szólnál egy… - mondta Harry olyan hajnali egy környékén. Az ágyunkban feküdtünk ő ölelt hátulról én meg összefűztem az ujjainkat.
   - Ezt most hagyd abba – szóltam rá mérgesen. – Hogy gondoltad te ezt?
   - Sehogy, de szeretnék valamit, ami összeköt minket – mondta álmosan, majd az arcát vállgödrömbe fúrta.
   - Akkor vegyél egy macskát, vagy egy kutyát, vagy egy karkötőt. Igen a karkötő lenne a megfelelő választás – mosolyogtam és bólogattam.
   - Amint Budapestre érünk elmegyek veled vásárolni és veszünk karkötőt – nevetett fel, amitől a bőröm bizseregni kezdett.

   - Kevin! Kevina! Kevin! Kevina! – rohangált másnap délután Louis egy pókember maszkban a Hösök-terén, Budapesten.
   - Még jó, hogy álruhában vagytok – utaltam a fiúk ruháira. Louis-on Pókember maszk, Zayn-en Cowboy-kalap, Niallen egy csirke alakú sapka, Liamen egy Toy story-s maszk, Harry-n pedig egy jó nagy kapucni volt. – Tetszik, hogy nem viszitek túlzásba.
   - Nagyon vicces vagy – jött oda Harry és pici csókot nyomott a számra.
   - Mi is a pláza neve ahol fel fogunk lépni? – kérdezte tőlünk Niall.
   - Westend City Center – mondtam gépiesen, mert éppen lefoglalt Harry szeme.

   Pár perccel később valami idegen nyelven (teszem azt magyar) pár lány szólalt meg hozzánk közel. Blablablablabla… blapappaparara… One Direction… tararararara.
   - Bocsi – jöttek oda a lányok és angolul beszéltek. – Ti vagyok a One Direction? Nyugi nem fogunk sikítozni, nem vagyunk annyira elszántak – nevetgéltek.
   - Kitti vagyok, de szólítsatok inkább Summernek – mosolygott egy – majdnem – tejföl szőke, alul pink hajú lány és sejtelmesen Niallre pillantott, aki zavartan viszonozta a pillantását.

   - Én Arilia vagyok, de légyszi hívjatok Lirának – vigyorgott egy tök laza stílusú, hosszú szőke hajú lány. Zaynre vetette a pillantását, a fiú erre bevetette a ’szexi-vagyok’ vigyorát.

   - Én pedig Lea – mosolygott a harmadik szőke. Ez a három szőke társasága?