Fejezet: negyvennyolc

Itt vagyok!
Biankának üzenem, hogy picit túlcsúsztam azzal a fél órával... >.< de itt van az új rész.
És reklámozódok. Írtam egy novellát egy versenyre és szavazhattok a novellákra. Itt az enyém: http://versenyekblogja2.blogspot.hu/2012/07/1novella.html
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Este már Bukarestben leszünk, ahol majd egy szállodában szállunk meg. A fiúk holnap koncertet adnak és dedikálnak egész este, majd holnap után bálba megyünk.
   BÁLBA!
   Nem buliba, csak semmi rongyrázás. Szépen kiöltözünk és tangózunk, lassúzunk, majd megválasztják a nyugdíjas otthon szépét. Csak hülyülök… Vagy nem. De egészen biztosan. És habos-babos ruhában kell lennem. Minden nő abban lesz. És miért vagyok ennyire izgatott? Azért, mert Simon fog elkísérni ruhát venni, amit Ő fizet.

   Egy óriási lakosztályt kaptunk együtt. Paul-lal együtt be vagyunk zsúfolva egy rohadt nagy lakosztályba, ami rendelkezik egy nagy nappalival és négy szobával. Simon nem taglalta: az egyik szoba az enyém, a másik Paulé, a harmadik az övé, a fiúk pedig közösködnek. Halálba fogják tenni azt a szobát; látom előre.

   - Na szia – vetődött az ágyamra Niall vigyorogva. Kék szemei csillogtak. Jé, szép a szeme.
   - Nem alhatsz velem – szegeztem rá fegyelmezően a mutatóujjamat, mire két kezét magasba emelve húzódott hátrébb.
  - Most más miatt jövök – röhögött. – Tök jó dalokat írsz. Tudod?! És… segítened kellene nekem. A következő albumunkra írnom kellene még egy dalt.
   - Hogy jövök én a képbe? – tártam szét a karjaimat, majd felálltam az ágyamról. Megigazítottam a bő, mocsár zöld színű rongydarabot, amit viseltem és ismét a szőkére néztem.

   - Segítesz dalt írni? – nézett rám csillogó, kölyökkutya képpel.
   - Miről szóljon? – sóhajtottam. A táskámból kivettem egy füzetet és egy tollat.
   - Csak a szokásos. Mondjuk, lehet az a címe, hogy Heart on Fire – kezdett el gondolkodni Niall, majd kiszaladt és egy perc múlva gitárral a kezében vissza.
   - Oké. Tehát szerelmes, fáj a szívem, majd meghalok és legyen szép, ugye? – röhögtem el a végét. Niall csúnyán nézett rám, majd gitárt vette a kezébe és pengetni kezdett egy dallamot.
   - I’mfalling in, I’m falling down – kezdte és abba hagyta. – Ennyi meg van.
   - Hogy lehet valaki ekkora zseni? – nevettem fel, majd felidéztem magamban a dallamot és igyekeztem rímeket összeszedni. – I wanna begin, but I don’t know how.
   - To let you know, how I’m feeling.I’m high on hope. I’m really – meredt a távolba Niall, miközben újabb sorokon agyalt.
   - AndI won’t let you go, now you know. I’ve been crazy for you all this time. I’vekept it close, always hoping. With a heart on fire. A heart on fire – mondtam hangosan, miközben ezeket a sorokat írtam le a papíromra.
   - Ez rohadt jó lesz – vigyorgott Niall, majd játszani kezdte az akkordokat, ismét.

   Másnap olyan öt óra körül kezdődött, így négyre el kellett már készülnünk. Egy fehér felsőből és egy kék-rózsaszín-fehér foltos tulipánszoknyából álló ruhát vettem fel egy kék magas sarkú cipővel.

   - Ez igazán… szexi – ölelt át hátulról Harry a liftben; a fülembe suttogott. – Szívesen ellógnék a dedikálásról és…
   - De nem fogsz – nevettem és puszit nyomtam az arcára. Maga felé fordított és átölelt; én is így tettem, s nagy puszit nyomtam a nyakára (érzékeny rész), amibe beleremegett.

   - A következő dalrészlet egy kis előzetes az új albumunkról – mondta Niall és a gitárját a nyakába akasztva énekelte azt a dalt, amit ma írtunk közösen. - I won’tlet you go, now you know. I’ve been crazy for you all this time. I’ve kept itclose, always hoping. With a heart on fire. A heart on fire.
   A lányok sikítoztak, sírtak, sikítozva sírtak. Niall nagyon jól szólt és az új dalunk is remekül sikerült. Hirtelen büszkeség öntöttel. Olyan hamar felnőnek. Na jó nem.