Fejezet: hatvan

Sziasztok!
- Szóval... szeretném leszögezni, hogy én NEM fejléceket csinálok, mint ki is van írva azokat Noricii csinálja (kaptam 2 e-mailt, amiben fejlécet kértek tőle). Én órarendeket csinálok. ;)
- Már csak 20 fejezet van vissza. Kettőt már megírtam már csak 18 megírása vár rám. Huh... :)
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   - Ha beszélni akarsz ez nem éppen a megfelelő hely és idő rá – szólaltam meg fagyosan, majd indultam volna be a házunkba, ha a keze nem fonódik a csuklómra.
   - Én bemegyek, hogy tudjatok nyugodtan beszélgetni – vonult el szépen halkan Cassie. Végig néztem, ahogy szépen komótosan odasétál az ajtónkhoz, bekopog, majd anya nevetve fogadja, s mikor meglát engem nagyon rikkant és int egyet.
   - Menjünk be hozzánk – ajánlotta fel Bruce. Nem volt más választásom, rábólintottam, így bementünk a mellettünk lévő ház kapuján. A nappaliban egy tizenegypár éves fiú videó játékozott. – Ő itt Kegan, az unokaöcsém. Itt nyaral nálunk egy hónapig. Júliusban. Már csak hetet marad, mert augusztus elsején már is vissza Amerikába.
   - Szia Kegan – intettem felé. Felém emelte a tekintetét, majd mosoly szökött az arcára. Debil ez a család?
   - Szia – dobta le a konzolt az ágyra. – Te vagy Bruce barátnője? Még nem mesélt rólad? Sőt még egy barátnőjéről sem mesélt. Ja, de… egy olyan lányról, akivel elrontotta, mert hülye volt.
   - Én nem vagyok a barátnője. Nekem van barátom, de az nem ő – böktem a hüvelykujjammal az említett felé. – Macey vagyok. Itt lakom a szomszédban.
   - Kegan vagyok és én pedig Seattle-ben lakom – bólintott.
   - Most nem azért, de Seattle is esős meg London is, akkor miért jöttél ide nyaralni? – vontam fel a szemöldökömet kacarászva.
   - Otthon a barátaimmal cigiztünk és anya úgy látta a legjobbnak, ha egy ideig távol leszek tőlük – hajtotta le a fejét, majd visszahuppant az ágyra. Csórikám 11 éves; elég rövid pórázon tartják.
   - Kegan, nyomás fel a szobádba – paskolta meg unokaöccse fejét Bruce; a fiú bólintott, majd felszaladt a lépcsőn.
   - Mit akarsz Bruce? – fontam karba a karjaimat a mellkasom előtt. Mélyet sóhajtott, majd – gondolom – összeszedte a kis beszédét, amit napestig a tükör előtt gyakorolt várva arra a napra, amikor majd előadhatja nekem.
   - Megváltoztam Macey. Már nem az vagyok aki. Már azt sem tudom miért akartam akkor öngyilkos lenni. Boldog voltam veled, persze nem voltam szerelmes. De nem akartalak megölni. Szerettelek, mint egy testvért és ez a kapcsolat egy kicsit felnagyítódott bennem, mármint az érzés. Kisebbségi komplexusom volt és szeretet hiányom. Szükségem volt a szeretet érzésére…
   - Azzal, hogy óránként hatszor megdugod azt a lányt, akit testvéredként szeretsz? – röhögtem fel. Ez szánalmas. Még a szánalmasnál is szánalmasabb.
   - Tiszteltelek és tisztellek – fejtette ki vadul gesztikulálva. – Már nem használok olyan szavak, mint te használtál az előbb.
   - Ezzel szemben egész jól kifejtetted egoizmussal túlcsordult hangon, hogy én nem szeretem Harry-t – kezdtem elveszíteni a nyugalmamat meg úgy minden mást, ami az ébrenléthez szükséges.
   - Kérnék egy új esélyt – fordított maga felé, majd megcsókolt. Kipattantak a szemeim és ellöktem magamtól.
   - Miért csókolgat engem mindenki? – kiabáltam rá. – Figyelj. Van barátom. Szeretem őt. És neked nincs részed a jövőmben. Nem tudok neked megbocsátani. Sajnálom. Ég veled – mentem ki az ajtón.

   - Frankón lesmárolt – mártotta bele az olvasztott csokiba a sárgadinnyéjét Cassie. Összeráncoltam az orromat a bizarr kaja szagától, majd beledobtam a számba egy újabb gyümölcsös pattogatott kukoricát.
   - Ja – bólogattam. Ők csak hümmögtem és ettek.
   A férfiak heves megvitatása után megnéztük a Titanic 2-t és pár részt a Kínos nevű sorozatból az MTV-n.

   Hiányoztak. Hiányoztak ezek a csajos esték, amik – ha jobban belegondolok – mindig arcpakolással és zöldséges körömpakolással végződtek. Párnacsatával indultak, majd bizarr kajákat ettünk miközben beszélgettünk. Hiányzott anya és most úgy tudtam fele beszélni, mint ezelőtt sohasem. Hiányzott Cassie az én egyetlen legjobb barátnőm. Ha bármelyikjüket elveszíteném, abba beleőrülnék.