Fejezet: ötvenkilenc

Sziasztok!
Nem bírtam magammal és feltettem az új kinézetet! Csodálatos.
Ön reklámozás következik: elkezdtem órarendeket készíteni. Itt megtekinthetitek néhányat,amit eddig rendelésre csináltam: https://twitter.com/#!/Alexa_Wozde/media/slideshow?url=pic.twitter.com%2FeB0zoS1K Ha szeretnétek ti is írjatok nekem. :)
Ó és ezt még akkor írtam, amikor volt az a zavargás Zayn és a twitter körül csak elfelejtettem nektek bemásolni: http://www.twitlonger.com/show/ivfohd.
Jó olvasást!
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   Miután kijózanodtam a sokkból Patrick hazakísért, ahol anyuékkal váltottam pár szót, majd elindultunk Cassie-hez.
   Szó szerint a karjaimba ugrott. Ahhoz képest, hogy terhes nagyon fürge. Elvonultunk ketten és kibeszéltünk mindent, ami élt és mozgott.
   - Mesélj Harryről – parancsolta, majd óvatosan leült mellém a hintaágyra. Könnybe lábadt a szemem, majd a pocakjára raktam a kezemet.
   - Milyen nagy már a hasad – kúszott ki az első könnycsepp a szememből. – Az én keresztlányom-fiam lesz belőle.
   - Tudod, egyre jobban tetszik a Felicity név – mondta elkalandozva. – Felicity Sway. Nagyon édes.
   - Nem annyira jó, mint az Angelina Jolie, de szép – nevettem.
   - És mi van Harry-vel? – vonogatta a szemöldökét.
   - Elég komoly a dolog. Olyan nehezen váltunk el – húztam el a számat.

   „- Másfél hét múlva látlak – tűrt egy tincset a fülem mögé Harry. A szemében csalódás csillogott.- Franciaországban találkozunk.
     - Le Havre-ban – bólogattam. Kezei közé fogta az arcomat, majd finoman megcsókolt.
     - Szeretlek – mondta ki azt a szót, amit már olyan régen nem hallottam tőle. Beleremegett a gyomrom.
     - Szeretlek – suttogtam, majd megcsókoltam. Újra, mélyebben.”

   - Nagyon édesek vagytok együtt – mosolygott rám. Magamhoz öleltem és egy igazi örökké-barátnős-ölelést adtam neki.
   - Ezt még a baba is érezte – utalt a szorításra.
   - Bocsi – villantottam rá egy bűnbánó mosolyt.

   - Szerintem ez tökéletes lesz – fordultam körbe az üzletben anya, Cassie és Cassie anyukája előtt. Egy snassz fehér, combközépig érő ruha volt rajtam, a derekánál meghúzva. – Az egész fehér, tehát passzol az elgondoláshoz. Valamint nem kirívó. Én imádom. Cassie?

   - Nagyon csinos – dugta ki a fejét az öltözőből. – Iszonyú jól áll. Milyen az enyém? – jött ki egy szokatlan esküvői ruhában. Azért annyira nem volt szokatlan. Lábszár középig ért az igen terebélyes, ám mégis egyszerű fehér szoknya. Pánt nélküli volt, ám nem volt díszes, csak annyira, hogy a derekán egy ezüst flitterekből álló öv volt.

   - Finom és nőies, de nem akarsz valami hivalkodóbbat? – kérdezte anya tőle.
   - Nem – rázta meg a fejét Cassie. – Nem akarok kitűnni, csak beleolvadni. Már így is elég nehéz 18 évesen férjhez menni és majd gyereket szülni, még szintén 18 évesen. Csak egy pillanatra el akarok tűnni.
   - Még a te nagy napodon is? – tettem a vállára a kezemet.
   - Szeretem Patricket és a picit is a hasamban és így képzeltem az életemet plusz tíz év múlva, de ez még egy kicsit korai – hajtotta le a fejét, mintha szégyenkezne.
   - Ha szégyelled magad, csak gondolj Sellára – veregettem háton, mire felnevetett.
   - Ő lesz a koszorúslányom – mosolygott kislányosan.

   Cassie ma nálunk alszik és tartunk egy lányos estét, mert Joe is elmegy itthonról. Körömápolás, smink, arcpakolás, masszázs, romantikus vígjátékok (amiket Harry-vel néztem utoljára) és csoki meg pizza.
   Amint a felhajtónkra értünk mögülem megszólalt egy hang, ami a nevemet mondta.
   - Macey!