Fejezet: harmincnégy

Felkerült az első olyan novella, ami nem ért el helyezést.
Anett (Fighter): http://iixel.blogspot.hu/2012/06/anett-fighter.html
Mi a véleményetek róla?
Illetve egy álmokról szóló bejegyzés: http://iixel.blogspot.hu/2012/06/dream-dream-dream.html
Jó olvasást és köszönöm a 81 rendszeres olvasót, meg arengeteg kommentet, sajnos így is nagyon kevés időt töltök gép közelben, így nem tudok rájuk válaszolni... :(
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

   (Macey Cowell)

   - Anya? – szóltam bele a telefonba, amikor meghallottam a vonal másik végéről a csilingelő szülőm hangját. – Tudnál nekem foglalni ma estére egy repülőjegyet Milánóból Londonba?
   - Baj van? – tudakolta anyu. A hangja igazi aggódom érted és ha megtudom mit csináltál a sajnálat ellenére szobafogságot kapsz.
   - Az enyhe kifejezés. Most úgy érzem, számomra itt a vége ennek a turnénak. Mit szólnál, ha újrakezdenénk mindent? – somolyogtam édes hangon.
   - Mi mindent?
   - Az életünket? Mit szólnál Minesota államhoz? Mondjuk… St. Paul? Szép város, jó nagy… - hadarok zavaromban. Ha zavarban vagyok mindig hadarok, ami után elpirulok, mert nem értik az emberek amit mondok és visszakérdeznek.
   - Gondolom Joe, Bruce és Cassie nélkül tervezed az újra kezdést – mondta az én mindent tudok hangnemével.
   - Simon és a fiúk nélkül is. Anya normális végzős évet akarok. Normális barátokkal, egy fiúval, és olyan lakással, amiben nem üvöltözés vár haza. Leginkább a nyugalomra vágyom – suttogom.
   - A jegyet Cowell névre foglaltam. Két óra múlva indul. A többit még meglátjuk – suttogja, majd bontja a vonalat.
   Én pedig elindultam vissza a csomagjaimért.

   (Harry Styles)

   - Visszajön Simon – mondta Louis Simon-nak, aki csak bólintott egyet és elvonult. Mi fiatalabbak leültünk a nappaliba és gondolkoztunk.
   - Nem bírom ezt a csendet – szólalt fel Niall. – Játszunk Ki az…, Mi az…?-t. Kezdek. Zayn, mi az a lánynév, ami nagyon tetszik?
   - Arilia, talán, mert tetszik a Lira becézés – gondolkodott el. – Liam, kit vennél el?
   - Macey-t, ha jól sejtem – kotyogott közbe Harry.
   - Fogd már be – rivallt rá Liam.
   - Fiúk, Macey anyja most hívott. Macey gépe fél óra múlva indul vissza Londonba. A csomagjai pedig eltűntek a fürdőszobájából.
   Oké, ez sok volt.

   (Macey Cowell)

   - Elég stresszesnek tűnik kislány – állt mellém egy öreg bácsi. – Fogadjon el egy szórólapot.
   - Attól jobb lesz? – kérdeztem, de már sarkon fordult és egy másik nőre tukmálta a szórólapját.
   - A Londonba tartó gép negyed óra múlva indul. Kérem az utasokat kezdjék el a beszállást – mondta egy kedves női hang a hangosbemondóból. Felkaptam a táskáimat, majd a fémérzékelős kapu felé indultam.

   „Létezik egy olyan módszer, amivel kitöröljük az ember életéből az összes fájdalmat. Talán érthető, hogy ha egy embernek egész életében nem lett volna fájdalma, akkor elég boldog lenne”.

   Ez állt a lapon. A másik felén pedig egy megrendelési kérdőív. Ugyanis egy könyvről volt szó.
   Beléptem a mágneses kapun és átvizsgálták a táskáimat, a zsebeimet.