Fejezet: hetvenhét

Eljött a két hetes fejezet (77).
Beteg vagyok; még mindig, de holnap ettől függetlenül megyek iskolába. Majd hörgök törin. :')
Lehet, hogy csak én (lehet már más is), de én nagyon várom a karácsonyt és már most kutatok ajándékok után, tekintve azt, hogy tavasszal lehet Londonba tudunk utazni. *-*
Valamint egy olyan nagyon jó új történetet találtam ki, hogy úha! Nem fanfiction, sőt semmi köze nincs a 1D-hez vagy bármilyen más hírességhez.
Oldalra kitettem egy szavazást ezzel kapcsolatban. :)
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

 

   (Macey Cowell)

   Két hónapja annak, hogy meg tanultam Cassie bogár mániáját kezelni.
   Egy hónapja annak, hogy Gemma meglátogatott Londonban és mesélt egy-két dolgot a fiúkról. Valamint egy hónapja töltöttem be a tizennyolcat.
   Másfél hónapja annak, hogy Sella-val elmentem vásárolni.
   Két hete annak, hogy Harryvel szakítottunk. Közösen döntöttünk így, hogy amíg Ő távol van nem tud egyszerre a kapcsolatra és a turnéra is, s így nekem is jobb, mert így tudok figyelni az iskolára, Cassie-re és minden másra.
   És bár még most is fáj, de így a legjobb.

   - Rendben gyerekek az iskola első heteiben az ókori görög mitológiáról fogunk tanulni – jött be a történelem tanár a terembe. Patrick mellett ülök minden órán, most hogy Cassie egy kórházi ágyban ragadt.
   - Mi lehet Cassie-vel? – suttogta oda nekem, miközben a tanár ledarálta a főistenségeket. Csak megrántottam a vállamat, mint minden órán, amikor ezt kérdezi.
   Patrick már nem lóg a barátaival, mint azt eddig tette; piszkálják őt a korai esküvő miatt. Bunkók.
   - Mi lehet Harryvel? – kérdeztem vissza a tanárbeszéd szünetében. Most rajta volt a sor, hogy vállat rántson. Ezt minden órán eljátszottuk.
   - Ki tudja megmondani milyen állatokat küldtek a sziklához kötözött Prométheuszra és miért? – tette fel a kérdést a drága tanár úr, majd az a valaki én lettem, miután a varázslatos mutatóujja engem szúrt ki.
   - Sas madarakat, mert az volt Zeusz jelképe – támasztottam az államat a tenyerembe. A tanár elismerően hümmögött egyet.
   - Azért legközelebb figyeljen is egy kicsit – mondta flegmán és folytatta az órát, ami festmények elemzéséből állt.
   Igazából Cassie testvére még annyival sem tisztelte meg Őt, hogy hazajöjjön Japánból, vagy hol is van. Letelepedett vagy mit csinált. Mivel tehetős nagymamája van, így oda fog járni Rióba egy angol tannyelvű középiskolába (ugye Cassie nagymamája és papája Rióban laknak.)

   Patrick-kel minden nap iskola után bementünk Cassie-hez, hogy meglátogassuk és megállapítsuk romlott-e az állapota vagy rosszabbodott.
   Mikor hogy.
   Ma például már nagy fekete bogarakat látott.
   Patrick-kel együtt voltunk bent nála; úgy tűnik eddig a férjnek még nem adta elő a bogaras históriáját, így Pat meglepetten nézett rám.
   - Hol látod Cassie? – kérdeztem tőle. Ő valahova a fejem fölé mutatott. Kivettem a táskámból egy könyvet, majd úgy tettem, mintha lecsapnám a bogarat. Cassie elmosolyodott és megtapsolt.
   Még mindig nehezen beszélt hála a csőnek a torkában. De most… most még nehezebb volt neki.
   Hirtelen hörögni kezdett és a torkára mutogatott. Az arca és a szája is kezdett kékülni, mire eljutott a tudatomig. Fuldoklott.
   Kirohantam a folyosóra; Patrick lelkére kötöttem, hogy el ne mozduljon onnan, majd az első orvost berángattam a kórterembe, ahol garatmetszést csináltak Cassien.
   Patrick kiment; nem bírta nézni. Én viszont bent voltam és fogtam végig a barátnőm kezét. Sorozatban potyogtak az arcomról a könnyek.

   Este nyolckor London sötét utcáin egyedül lépkedek haza; magamba roskadva. Hirtelen megcsörren a telefonom. Ijedtemben azt sem tudtad hova ugorjak, hisz a csendes utcába belehasított a hangos zene.
   Nem néztem ki hívott, csak felvettem.
   - Hiányzol.