Fejezet: hetvenkilenc

Sziasztok!
Hát... még 6 nap van hátra a végig... :) haha
És hirdetnék emberek! Az leendő egyik leges legjobb 1D-s fanfiction nyitotta meg kapuit pár napja. Nagyon megéri benézni! Let's pretend it's love
Puszi: Alexa L. Wozde xx

♔

 

   (Harry Styles)

   Amint Macey kimondta azt, hogy Nekünk, mély lélegzetet vettem. A szívem mintha könnyebb lett volna a mellkasomban.
   - Milyen a suli? – érdeklődöm a barátnőmtől. Rögtön nem kellett mennem sehová. Mélyet sóhajtott.
   - Jó szar – hallani a hangján, hogy mennyire lenyomta a hangulatát a téma. – Gyűlölök bejárni. Se nem lehetek veled, se nem Cassie-vel. Egyszerűen beleőrülök a semmit tevésbe, érted? Én csak… - némult el a hangja. Gondolom belefúrta az arcát egy párnába. – És neked milyen napod volt vagy lesz?
   - Nem sokára el kell kezdenem készülődni, mert este lesz a VMA; kitudja, talán díjat is kaphatunk – dicsekedtem, mire felkuncogott.
   - Nem fogom sokáig bírni ezt – suttogta halkan. Bármit megtennék azért, hogy megérintsem most az arcát. Vagy megöleljem. – Ha látnád milyen a kézfejem. Vagy a dörzsölésektől piros, vagy a vakarástól vagy a csípésektől – gondolhattam volna, hogy idegességében a körmeivel fogja csipkedni a bőrét.
   - Erős vagy, Cassie is erős. Mindketten túl lesztek rajta aztán meg majd ketten megyünk anyukád és Joe esküvőjére – kezdtem fantáziálgatni Macey extrán rövid ruháján, amitől rögtön megnőtt… a kedvem.
   - Menj csak és legyél bámulatos – zárta rövidre. – Ígérem nézlek majd a tévében – mondta vidáman, majd elköszöntünk egymástól és letettük a készüléket.

   A VMA nagyon jó volt. Jó helyünk volt; fölöttünk ült Eleanor, sőt még Danielle is, mert Liammel úgy döntöttek hipi-szupi barátok maradnak. De jó nekik!

   (Macey Cowell)

   Amúgy sem tudtam aludni, így befeküdtem az ágyamba, magam köré sorakoztattam csokit és barackot, meg teát és bekapcsoltam a tévémet, persze pont az az adó, amit én akartam nézni, hangyás volt, így dönthettem. Vagy nagyon gyorsan keresek a neten valami működő linket vagy nézem a hangya focit kimúlásig.
   Magam elé vettem a laptopomat és felmentem twitterre. Amióta Uma világgá kürtölte a szakításunkat a nekem érkező tweetek száma napi tízre csökkent, ami érdekes, mert Danielle-nek még most is tök sokat írnak, na de nem mintha bánnám. Élvezem azt a nyugalmat, amit ez nyújt nekem.
   Oké, megtaláltam, jó vagyok, nézem.
   Katy Perry adja át ezt a díjat. Ebben a kategóriában a fiúk is jelölve vannak.
   - És aki a díjat kapja, az nem más, mint… - húzza az időt Katy – a One Direction! – befogtam a számat, hogy sikítsak, sőt a biztonság kedvéért beletömtem egy kocka csokit is.
   Mázli, hogy már lenyeltem, mert amikor Katy rácuppant a fiúmra… szájjal a szájra, hát nem volt valami üdítő. Aztán még a díjunkat is eltörte. Majd rácuppant Niall-re.
   Szép madár… Hát nem.

   (Harry Styles)

   Az első amin kiakadtam: megcsókoltam Katy Parry-t.
   A második: ezt Macey látta.
   A harmadik: mekkora mellei vannak Katy Parry-nek?
   Negyedik: Macey most látta, hogy nézem Katy melleit.
   Anyám borogass…

   Miután vége lett a show-nak visszamentünk hárman a szállodába. Louis romantikázik valamelyik raktárban Eleanorral, míg Niall éppen Demi Lovatoval sétál valahova, vagy esetleg kizabálja a lányt a vagyonából.
   Éppen az ágyamban forgolódtam és azon gondolkodtam, hogy fel merjem-e hívni a barátnőmet vagy sem, amikor Ő hívott engem. Felkészültem minden szidásra.
   - Harry – lihegte a telefonba. – Baj van. Könyörgöm, gyere haza.